Psalmet 88

1 O Zot, Perëndi i shpëtimit tim, unë bërtas ditë e natë para teje.

Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;

2 Arriftë deri te ti lutja ime, vëri veshin britmës time,

jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.

3 sepse shpirti im është ngopur me të keqen, dhe jeta ime ka arritur deri në Sheol. (Sheol h7585)

Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)

4 Tanimë përfshihem ndër ata që do të zbresin në gropë, jam si një njeri që nuk ka më forcë.

Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi

5 Jam braktisur midis të vdekurve ashtu si të vrarët që janë në varr, të cilët ti nuk i mban mend dhe që janë prerë e janë larguar nga dora jote.

a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.

6 Ti më ke shtënë në gropën më të thellë, në vënde të errëta, në humnerat.

Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.

7 Mbi mua ka shpërthyer zemërimi yt, dhe ti më ke marrë me vete megjithë valët tua. (Sela)

Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.

8 Ti më ke lënë pa miqtë e mi; më ke bërë për ta një objekt të neveritshëm; jam mbyllur dhe nuk mund të dal.

Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.

9 Syri im venitet nga dhembja; të kërkoj çdo ditë, o Zot, dhe i zgjat drejt teje duart e mia.

Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.

10 A do të bësh vallë mrekulli për të vdekurit? A do të ringjallen të vdekurit për të të lëvduar? (Sela)

A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.

11 A do të kremtohet mirësia jote në varr dhe besnikëria jote në vendin e shkatërrimit?

Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?

12 A do të njihen mrekullitë e tua në terr dhe drejtësia jote mbi tokën e harresës?

Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?

13 Por unë të këlthas ty, o Zot, dhe lutja ime të drejtohet në mëngjes.

Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.

14 Pse më refuzon, o Zot, pse më fsheh fytyrën tënde?

Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?

15 Kam qenë i pikëlluar dhe duke vdekur qysh në rini; kam vuajtur nga tmerret e tua dhe e kam humbur.

Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.

16 Mbi mua ka kaluar zemërimi yt i zjarrtë; tmerret e tua më kanë asgjesuar,

Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.

17 më kanë rrethuar si ujërat gjatë gjithë ditës dhe të gjitha së bashku më kanë mbytur.

Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.

18 Ke larguar nga unë miqtë dhe të njohurit e mi; miku im më i ngushtë është errësira.

Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.