Psalmet 104

1 Beko, o shpirti im, Zotin! O Zot, Perëndia im, ti je jashtëzakonisht i madh; je veshur me shkëlqim dhe madhështi.

Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.

2 Ai të mbështjell me dritë si të ishte një mantel dhe i shtrin qiejtë si një çadër;

Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.

3 ai ndërton mbi ujërat dhomat e tij të larta, i bën retë si qerren e tij dhe ecën mbi krahët erës.

Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.

4 I bën erërat lajmëtarë të tij dhe flakët e zjarrit shërbëtorë të tij.

Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.

5 Ai e ka krijuar tokën mbi themelet e saj; kjo nuk do të luajë kurrë përjetë.

Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.

6 Ti e kishe mbuluar me humnerë si me një rrobe; ujërat ishin ndalur mbi malet.

Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;

7 Në qortimin tënd ato ikën, në zërin e gjëmimit tënd u larguan me nxitim.

dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –

8 Dolën malet dhe luginat u ulën në vendin që ti kishe caktuar për to.

felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.

9 Ti u vure ujërave një kufi që nuk duhet ta kapërxenin; ato nuk do të kthehen më të mbulojnë tokën.

Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.

10 Ai bën që të dalin burime në luginat; ato rrjedhin midis maleve,

Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.

11 dhe u japin për të pirë tërë kafshëve të fushës; gomarët e egër shuajnë etjen e tyre.

Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.

12 Pranë tyre banojnë shpendët e qiellit; midis gjelbërimeve lartojnë këngën e tyre.

Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.

13 Nga dhomat e sipërme të tij ai u jep ujë maleve; toka ngopet me frytin e veprave të tua.

Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.

14 Ai bën që të rritet bari për bagëtinë dhe bimësia në shërbim të njeriut, duke nxjerrë nga toka ushqimin e tij,

Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,

15 dhe verën që gëzon zemrën e njeriut, vajin që bën të shkëlqejë fytyra tij dhe bukën që i jep forcë zemrës së njeriut.

és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.

16 Kështu ngopen drurët e Zotit dhe kedrat e Libanit që ai ka mbjellë;

Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;

17 aty bëjnë folenë e tyre zogjtë, ndërsa lejleku bën nëpër selvitë banesën e tij.

ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.

18 Malet e larta janë për dhitë e egra, shkëmbinjtë janë streha e lepujve.

A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.

19 Ai ka bërë hënën për stinët, dielli e di orën e perëndimit të tij.

Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;

20 Ti dërgon terrin dhe bëhet natë; gjatë asaj shkojnë rreth e qark gjithë kafshët e pyllit.

szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.

21 Luanët e vegjël vrumbullojnë duke kërkuar gjahun dhe i kërkojnë Perëndisë ushqimin e tyre.

Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.

22 Por, kur lind dielli, ata tërhiqen dhe rrinë në strofkat e tyre.

Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.

23 Atëherë njeriu del për të punuar dhe punon deri në mbrëmje.

Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.

24 Sa të shumta janë veprat e tua, o Zot! Ti i ke bërë të gjitha me dituri; toka është plot me pasuritë e tua.

Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.

25 Ja deti, i madh dhe i gjerë, ku gëlojnë krijesa të panumërta;

Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.

26 e përshkojnë anijet dhe Leviathani, që ti ke formuar për t’u tallur në të.

Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.

27 Të gjithë presin që ti t’u japësh ushqimin në kohën e duhur.

Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –

28 Ti ua jep atyre dhe ata e mbledhin; ti hap dorën dhe ngopen me të mira.

Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.

29 Ti fsheh fytyrën tënde dhe ata e humbasin fare; ti heq frymën, dhe ata vdesin duke u kthyer përsëri në pluhurin e tyre.

Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.

30 Ti dërgon frymën tënde dhe ata krijohen, kështu ti ripërtërin faqen e dheut.

Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.

31 Lavdia e Zotit të rrojë përjetë; le të gëzohet Zoti me veprat e tij;

Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!

32 ai shikon tokën dhe kjo dridhet; ai prek malet dhe ato nxjerrin tym.

Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.

33 Unë do t’i këndoj Zotit deri sa të kem jetë; do t’i këndoj lavde Perëndisë tim deri sa të jem.

Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!

34 Le të jetë mendimi im i pëlqyer prej tij; unë do të ngazëllohem tek Zoti.

Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.

35 Le të zhduken mëkatarët nga toka dhe të pabesët mos qofshin më. Shpirti im, bekoje Zotin! Aleluja.

Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!