Jobi 23

1 Atëherë Jobi u përgjigj dhe tha:

Felele pedig Jób, és monda:

2 “Edhe sot vajtimi im është i dhimbshëm; dora ime është e dobët për shkak të rënkimit tim.

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3 Ah, sikur të dija ku ta gjeja, që të mund të arrija deri në fronin e tij!

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4 Do ta parashtroja çështjen time para tij, do ta mbushja gojën time me argumente.

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5 Do të dija fjalët me të cilat do të më përgjigjej, dhe do të kuptoja atë që kishte për të më thënë.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6 A do të më kundërshtonte me forcë të madhe? Jo, përkundrazi do të më kushtonte vëmendje.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7 Atje njeriu i drejtë do të mund të diskutonte me të, kështu gjyqtari im do të më shpallte të pafajshëm përjetë.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8 Ja, po shkoj në lindje, por aty nuk është; në perëndim, por nuk e shoh;

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

9 vepron në veri, por nuk e shoh; kthehet nga jugu, por nuk arrij ta shikoj.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

10 Por ai e njeh rrugën që unë kam marrë; sikur të më provonte, do të dilja si ari.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 Këmba ime ka ndjekur me përpikmëri gjurmët e tij, i jam përmbajtur rrugës së tij pa devijuar;

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

12 nuk jam larguar nga urdhërimet e buzëve të tij, përfitova shumë nga fjalët që kanë dalë prej gojës së tij më tepër se nga racioni tim i ushqimit.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13 Por atij nuk i gjendet shoku, kush, pra, mund ta ndryshojë? Atë që do, ai e bën,

Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

14 kështu ai do të realizojë plotësisht atë që ka dekretuar kundër meje, dhe plane të tilla ka mjaft të tjera.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

15 Prandaj në prani të tij e ndjej veten të tmerruar; kur e mendoj këtë, ia kam frikën atij.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

16 Perëndia ma ligështon zemrën, i Plotfuqishmi më tmerron.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17 Sepse nuk u asgjësova përpara territ; dhe ai nuk e fshehu terrin e dendur nga fytyra ime”.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!