Ījaba 34

1 Un Elihus atbildēja un sacīja:

És szóla Elihu, és monda:

2 Klausāties, gudrie, manu valodu, un prātīgie, atgriežat ausis pie manis;

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

3 Jo auss pārbauda vārdus, tā kā mute bauda barību.

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

4 Lai pārspriežam savā starpā, lai kopā atzīstam, kas ir labi.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

5 Jo Ījabs saka: es esmu taisns, bet Dievs ir atņēmis manu tiesu.

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

6 Lai gan man taisnība, mani tura par melkuli, manas mokas ir nedziedinājamas, lai gan neesmu noziedzies.

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!

7 Kur ir gan cilvēks, kā Ījabs, kas zaimošanu dzer kā ūdeni,

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

8 Un draudzējās ar ļaundarītājiem un staigā ar bezdievīgiem?

És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

9 Jo viņš saka: cilvēkam nekā nepalīdz, ka tas mīļo Dievu.

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

10 Tādēļ, gudrie vīri, klausāties mani. Nevar būt, ka Dievs ir ļauns un tas Visuvarenais netaisns.

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

11 Jo Viņš cilvēkam maksā pēc viņa darba, un ikkatram liek klāties pēc viņa gājuma.

Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

12 Patiesi, Dievs nedara ļauna, un tas Visuvarenais nepārgroza tiesu!

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

13 Kam pasaule ir pavēlēta, ja ne Viņam, un kas ir radījis visu zemi?

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

14 Ja Viņš Savu sirdi grieztu uz Sevi pašu vien, un Savu garu un Savu dvašu ņemtu pie Sevis:

Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

15 Tad visa miesa kopā mirtu, un cilvēks taptu atkal par pīšļiem.

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

16 Ja nu tev ir saprašana, klausi to, ņem vērā manas valodas balsi.

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

17 Vai jel, kas taisnību ienīst, varēs vadīt? Kā tad tev bija tiesāt to Vistaisnāko?

Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

18 Viņu, kas uz ķēniņu var sacīt: tu netikli, un uz valdnieku: tu blēdi;

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

19 Kas neuzlūko valdnieku vaigu un neieredz bagātus vairāk nekā nabagus, jo tie visi ir Viņa roku darbs.

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

20 Acumirklī tie nomirst, un nakts vidū tautas top iztrūcinātas un iet bojā, un varenie top aizrauti un ne caur cilvēka roku.

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!

21 Jo Viņa acis skatās uz cilvēka ceļiem, un Viņš redz visus viņa soļus.

Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

22 Tumsas nav nedz nāves ēnas, kur ļaundarītāji varētu slēpties.

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

23 Viņam cilvēks ilgi nav jāmeklē, ka lai nāk uz tiesu Dieva priekšā.

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

24 Viņš satriec varenos bez izmeklēšanas un ieceļ citus viņu vietā.

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

25 Tāpēc ka Viņš zina viņu darbus, Viņš tos apgāž naktī, ka tie top satriekti.

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

26 Viņš tos šausta kā bezdievīgus, tādā vietā, kur visi redz.

Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

27 Tāpēc ka tie no Viņa atkāpušies un nav apdomājuši visus Viņa ceļus.

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

28 Ka nabaga brēkšanai bija jānāk pie Viņa, un bēdīgā kliegšanu Viņš paklausīja.

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

29 Kad Viņš dod mieru, kas tad pazudinās? Kad Viņš Savu vaigu apslēpj, kas Viņu skatīs? Tā tas ir ar tautām, tā ar ikvienu cilvēku,

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

30 Lai nelieša cilvēks nevalda un tautai nav par valgiem.

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

31 Jo uz Dievu jāsaka: man bija jācieš, es vairs negrēkošu.

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

32 Ko es neredzu, to māci tu man; ja esmu darījis netaisnību, tad to vairs nedarīšu.

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

33 Vai Dievs lai atlīdzina pēc tava prāta? Jo tu neesi mierā! tad spriedi tu, ne es! Un ko tu taču māki sacīt!

Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

34 Prātīgi ļaudis man sacīs, un ikviens gudrs vīrs, kas uz mani klausījies:

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

35 Ījabs runājis neprazdams, un viņa vārdi nav bijuši gudri.

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

36 Kaut Ījabs taptu pārbaudīts līdz galam, ka viņš runā, kā bezdievīgi ļaudis.

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

37 Jo viņš krauj grēku uz grēku, viņš mūsu priekšā zaimo un runā daudz pret to stipro Dievu. -

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.