Ījaba 21
1 Bet Ījabs atbildēja un sacīja:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Klausāties, klausāties manu valodu, un tā mani iepriecinājāt.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Paciešaties man runājot, pēc apsmejiet manu valodu.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Vai tad es vaidu par cilvēkiem, un kā lai mans prāts nav skumīgs?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Skatāties uz mani, tad jūs iztrūcināsities un liksiet roku uz muti.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Kad es to pieminu, tad es iztrūkstos, un šaušalas pārņem manu miesu.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Kāpēc bezdievīgi paliek dzīvi, top veci, un vareni spēkā?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Viņu sēkla pastāv viņu priekšā līdz ar viņiem, un viņu bērni priekš viņu acīm.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Viņu namam ir miers bez bailēm, un Dieva rīkste nenāk pār tiem.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Viņa vērsis aplec un nepaliek bez augļiem, viņa govs vedās un neizmetās.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Savus bērnus tie izlaiž kā avju pulku, un viņu puikas lēkā.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Tie ir līksmi ar bungām un koklēm un priecājās ar stabules skaņu.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Taču tie sacījuši uz Dievu: Nost no mums, jo Tavus ceļus mēs negribam atzīt.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Kas ir tas Visuvarenais, ka mēs tam kalpotu, un kāds labums mums atlec, ka to piesauktu?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 (Bet) redzi, viņu labums nestāv viņu rokā; tādēļ bezdievīgo padoms lai ir tālu nost no manis.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Cikkārt tad izdziest bezdievīgo gaišums, un posts tiem uznāk, ka Dievs (tiem) liek valgus Savā dusmībā?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Ka tie ir kā rugāji priekš vēja un kā pelus, ko vētra aizrauj.
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Dievs pataupot viņa nelaimi uz viņa bērniem. Lai Viņš to viņam pašam atmaksā, ka pats to mana.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Viņa paša acis lai redz savu postu, un pats lai dzer no tā Visuvarenā bardzības.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Jo kādas tam bēdas par savu namu, kad paša vairs nav, kad viņa mēnešu skaits ir beigts.
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Kas mācītu saprašanu Dievam, kas arī tos augstos tiesā?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Viens nomirst pilnā spēkā visā mierā un laimē;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Viņa trauki ir pilni piena, un viņa kauli ir tauki no smadzenēm.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Cits atkal mirst ar rūgtu dvēseli un nekad nav baudījis labuma.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Tie kopā guļ pīšļos, un abus tārpi apklāj.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Redzi, es zinu jūsu domas un jūsu gudrību, ar ko jūs mani gribat nomākt.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Jo jūs sakāt: kur ir tā varenā nams, un kur to bezdievīgo telts un dzīve?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Vai neesat vaicājuši, kas tālus ceļus gājuši; vai nezināt, ko tie stāsta?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Ka ļaunais glābjās nelaimes dienā, un bardzības dienā tie top pasargāti.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Kas viņam acīs pārmetīs viņa ceļu, kas viņu sodīs, kad tas ko dara?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Ar godu viņš top pavadīts kapā, un kaps tam stāv par dzīvu piemiņu.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Kapa smiltis ir viņam vieglas, un visi cilvēki iet viņam pakaļ, kā tie priekš viņa bijuši bez skaita.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Kā tad jūs mani tik velti iepriecinājat? Jūsu atbildes ir un paliek blēņas.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
