Zsoltárok 90

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

A prayer of Moses the man of God. LORD, thou hast been our dwelling-place in all generations.

2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Before the mountains were brought forth, or ever thou hadst formed the earth and the world, even from everlasting to everlasting, thou [art] God.

3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Thou turnest man to destruction; and sayest, Return, ye children of men.

4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

For a thousand years in thy sight [are but] as yesterday when it is past, and [as] a watch in the night.

5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

Thou carriest them away as with a flood; they are [as] a sleep; in the morning [they are] like grass [which] groweth.

6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

In the morning it flourisheth, and groweth; in the evening it is cut down, and withereth.

7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

For we are consumed by thy anger, and by thy wrath are we troubled.

8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

Thou hast set our iniquities before thee, our secret [sins] in the light of thy countenance.

9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

For all our days are passed away in thy wrath: we spend our years, as a tale [that is told].

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

The days of our years [are] seventy years; and if by reason of strength [they are] eighty years, yet [is] their strength labor and sorrow; for it is soon cut off, and we fly away.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Who knoweth the power of thy anger? even according to thy fear, [so is] thy wrath.

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

So teach [us] to number [our] days, that we may apply our hearts to wisdom.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

Return, O LORD, how long? and repent thou concerning thy servants.

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

O satisfy us early with thy mercy; that we may rejoice and be glad all our days.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

Make us glad according to the days [in which] thou hast afflicted us, [and] the years [in which] we have seen evil.

16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

Let thy work appear to thy servants, and thy glory to their children.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

And let the beauty of the LORD our God be upon us: and establish thou the work of our hands upon us; yes, the work of our hands establish thou it.