Zsoltárok 74

1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

Cantique d'Asaph. Pourquoi, ô Dieu, nous as-tu rejetés pour toujours? Pourquoi ta colère est-elle allumée contre le troupeau de ton pâturage?

2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Souviens-toi de ton peuple que tu as acquis aux jours anciens, que tu as racheté pour être la tribu de ton héritage! Souviens-toi de ta montagne de Sion où tu faisais ta résidence,

3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

porte tes pas vers ces ruines irréparables; l'ennemi a tout ravagé dans le sanctuaire.

4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Tes adversaires ont rugi au milieu de tes saints parvis; ils ont établi pour emblèmes leurs emblèmes.

5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

On les a vus, pareils au bûcheron, qui lève la cognée dans une épaisse forêt.

6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

Et maintenant, toutes les sculptures ensemble; ils les ont brisées à coups de hache et de marteau.

7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

Ils ont livré au feu ton sanctuaire; ils ont abattu et profané la demeure de ton nom.

8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

Ils disaient dans leur cœur: " Détruisons-les tous ensemble! " Ils ont brûlé dans le pays tous les lieux saints.

9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?

Nous ne voyons plus nos signes; il n'y a plus de prophète, et personne parmi nous qui sache jusques à quand...

10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Jusques à quand, ô Dieu, l'oppresseur insultera-t-il, l'ennemi blasphémera-t-il sans cesse ton nom?

11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!

Pourquoi retires-tu ta main et ta droite? Tire-la de ton sein et détruis-les!

12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

Pourtant Dieu est mon roi dès les temps anciens, lui qui a opéré tant de délivrances sur la terre.

13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

C'est toi qui as divisé la mer par ta puissance, toi qui as brisé la tête des monstres dans les eaux.

14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

C'est toi qui as écrasé les têtes de Léviathan, et l'as donné en pâture au peuple du désert.

15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

C'est toi qui as fait jaillir la source et le torrent, toi qui as mis à sec les fleuves qui ne tarissent pas.

16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

A toi est le jour, à toi est la nuit; c'est toi qui as créé la lune et le soleil.

17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

C'est toi qui as fixé toutes les limites de la terre; l'été et l'hiver, c'est toi qui les as établis.

18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Souviens-toi: l'ennemi insulte Yahweh, un peuple insensé blasphème ton nom!

19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

Ne livre pas aux bêtes l'âme de ta tourterelle, n'oublie pas pour toujours la vie de tes pauvres.

20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

Prends garde à ton alliance! car tous les coins du pays sont pleins de repaires de violence.

21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

Que l'opprimé ne s'en retourne pas confus, que le malheureux et le pauvre puissent bénir ton nom!

22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Lève-toi, ô Dieu, prends en main ta cause; souviens-toi des outrages que t'adresse chaque jour l'insensé.

23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

N'oublie pas les clameurs de tes adversaires, l'insolence toujours croissante de ceux qui te haïssent.