Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
To the chief Musician, A Psalm for the sons of Korah. Hear this, all [ye] people; give ear, all [ye] inhabitants of the world:
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Both low and high, rich and poor together.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
My mouth shall speak of wisdom; and the meditation of my heart [shall be] of understanding.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
I will incline my ear to a parable: I will open my dark saying upon the harp.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Why should I fear in the days of evil, [when] the iniquity of my heels shall encompass me?
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
They that trust in their wealth, and boast themselves in the multitude of their riches;
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
None [of them] can by any means redeem his brother, nor give to God a ransom for him:
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
(For the redemption of their soul [is] precious, and it ceaseth for ever: )
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
That he should still live for ever, [and] not see corruption.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
For he seeth [that] wise men die, likewise the fool and the brutish person perish, and leave their wealth to others.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Their inward thought [is], [that] their houses [shall continue] for ever, [and] their dwelling places to all generations; they call [their] lands after their own names.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Nevertheless man [being] in honor abideth not: he is like the beasts [that] perish.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
This their way [is] their folly: yet their posterity approve their sayings. (Selah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Like sheep they are laid in the grave; death shall feed on them; and the upright shall have dominion over them in the morning; and their beauty shall consume in the grave from their dwelling. (Sheol h7585)
But God will redeem my soul from the power of the grave: for he shall receive me. (Selah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Be not thou afraid when one is made rich, when the glory of his house is increased;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
For when he dieth he shall carry nothing away: his glory shall not descend after him.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Though while he lived he blessed his soul: and [men] will praise thee, when thou doest well to thyself.
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
He shall go to the generation of his fathers; they shall never see light.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Man [that is] in honor, and understandeth not, is like the beasts [that] perish.
