Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A Psalm of David, to bring to remembrance. O LORD, rebuke me not in thy wrath: neither chasten me in thy hot displeasure.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For thy arrows stick fast in me, and thy hand falleth heavy upon me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
[There is] no soundness in my flesh because of thy anger; neither [is there any] rest in my bones because of my sin.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For my iniquities have gone over my head: as a heavy burden they are too heavy for me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds are offensive, [and] are corrupt because of my foolishness.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am troubled; I am bowed down greatly; I go mourning all the day long.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my loins are filled with a lothsome [disease]: and [there is] no soundness in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am feeble and grievously broken: I have roared by reason of the disquietness of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
LORD, all my desire [is] before thee; and my groaning is not hid from thee.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart panteth, my strength faileth me: as for the light of my eyes, that also is gone from me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My lovers and my friends stand aloof from my affliction; and my kinsmen stand afar off.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
They also that seek after my life lay snares [for me]: and they that seek my hurt speak mischievous things, and imagine deceits all the day long.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf [man], heard not; and [I was] as a dumb man [that] openeth not his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Thus I was as a man that heareth not, and in whose mouth [are] no reproofs.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For in thee, O LORD, do I hope: thou wilt hear, O LORD my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said, [Hear me], lest [otherwise] they should rejoice over me: when my foot slippeth, they magnify [themselves] against me.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I [am] ready to halt, and my sorrow [is] continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I will declare my iniquity; I will be sorry for my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But my enemies [are] lively, [and] they are strong: and they that hate me wrongfully are multiplied.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
They also that render evil for good are my adversaries; because I follow [the thing that is] good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Forsake me not, O LORD: O my God, be not far from me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Make haste to help me, O LORD my salvation.
