Zsoltárok 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
A Prayer of David. Hear the right, O LORD, attend to my cry, give ear to my prayer, [that goeth] not out of feigned lips.
2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
Let my sentence come forth from thy presence; let thy eyes behold the things that are equal.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Thou hast proved my heart; thou hast visited [me] in the night; thou hast tried me, [and] shalt find nothing; I have purposed [that] my mouth shall not transgress.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Concerning the works of men, by the word of thy lips I have kept [me from] the paths of the destroyer.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Uphold my goings in thy paths, [that] my footsteps slip not.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
I have called upon thee, for thou wilt hear me, O God: incline thy ear to me, [and hear] my speech.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Show thy wonderful loving-kindness, O thou that savest by thy right hand them who put their trust [in thee] from those that rise up [against them].
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Keep me as the apple of the eye, hide me under the shade of thy wings.
9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
From the wicked that oppress me, [from] my deadly enemies, [who] encompass me,
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
They are inclosed in their own fat: with their mouth they speak proudly.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
They have now compassed us in our steps: they have set their eyes bowing down to the earth;
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Like as a lion [that] is greedy of his prey, and as it were a young lion lurking in secret places.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Arise, O LORD disappoint him, cast him down: deliver my soul from the wicked, [who is] thy sword:
14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
From men [who are] thy hand, O LORD, from men of the world, [who have] their portion in [this] life, and whose belly thou fillest with thy hid [treasure]: they are full of children, and leave the rest of their [substance] to their babes.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
As for me, I shall behold thy face in righteousness: I shall be satisfied, when I awake, with thy likeness.
