Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

A Psalm of David. The LORD said to my Lord, Sit thou at my right hand, until I make thy enemies thy footstool.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

The LORD will send the rod of thy strength out of Zion: rule thou in the midst of thy enemies.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Thy people [shall be] willing in the day of thy power, in the beauties of holiness: from the womb of the morning, thou hast the dew of thy youth.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

The LORD hath sworn, and will not repent, Thou [art] a priest for ever after the order of Melchisedek.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

The LORD at thy right hand will strike through kings in the day of his wrath.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

He will judge among the heathen, he will fill [the places] with the dead bodies; he will wound the heads over many countries.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

He will drink of the brook in the way: therefore will he lift up the head.