Zsoltárok 102

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

E HOOLOHE mai oe i ka'u pule, e Iehova, A e hookomo aku i ko'u kahea ana imua ou.

2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Mai huna oe i ko'u maka ia'u, I ka la o'u e pilikia'i e haliu mai kou pepeiao; I ka la a'u e hea aku ai, e ae koke mai oe ia'u.

3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Ua hoopauia ko'u mau la me he uwahi la, Ua pau i ke ahi ko'u mau iwi me he pihaa la.

4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Ua moku ko'u naau, a ua mae hoi me he mauu la; Nolaila, ua poina ia'u ke ai i ka'u ai.

5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

No ka leo o ko'u kaniuhu ana, Ua pilipu ko'u mau iwi me ko'u io.

6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Ua like no au me ka pelikana o ka waonahele; Ua like no hoi au me ka pueo o ka waoakua.

7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Ua makaala no wau, A ua like hoi me na manuliilii noho mehameha maluna o ka hale.

8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Hoowahawaha mai ko'u poe enemi ia'u i na la a pau; O ka poe inaina mai ia'u, ua hoohiki lakou no'u.

9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Ua ai aku no au i ka lehu, e like me ka berena, A ua kawili pu au i ko'u mea inu me kuu waimaka,

10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

No kou huhu, a me kou inaina; No ka mea, ua hapai mai oe ia'u iluna, A ua ulupa mai oe ia'u ilalo,

11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Ua auwi ae ko'u mau la, me he aka la; A ua mae hoi au me he mauu la.

12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

Aka, e mau loa ana no kou noho ana, e Iehova, A me kou hoomanao ana hoi, ia hanauna aku ia hanauna aku.

13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

E ku mai auanei oe, a e aloha mai ia Ziona; No ka mea, o ka manawa e aloha'i, Ua hiki mai no ia manawa i oleloia.

14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Ua lealea kau poe kauwa ma kona mau pohaku, A ua aloha hoi i kona lepo.

15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

E makau aku no ko na aina e i ka inoa o Iehova, A me na'lii a pau o ka honua i kou nani.

16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

I ka wa e hooku ai o Iehova ia Ziona, Alaila, e ikeia'ku no oia maloko o kona nani.

17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

E haliu mai no oia i ka pule a ka poe nele, Aole ia e hoowahawaha i ka lakou pule ana.

18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

E kakauia no keia no na hanauna o keia hope aku; I halelu aku ia Iehova ka poe kanaka e hanau mai la.

19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

No ka mea, ua nana mai no oia, mai luna mai o kona wahi hoano; Mai ka lani mai hoi i nana mai o Iehova i ka honua;

20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

E hoolohe mai i ke kaniuhu ana o ka poe pio; A e hookuu hoi i na keiki o ka make:

21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

E hoike hoi ma Ziona, i ka inoa o Iehova, A me kona mau halelu hoi ma Ierusalema;

22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

I ka wa e akoakoa pu ai na kanaka, A me na aupuni hoi, e hookauwa aku na Iehova.

23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Ua hoonawaliwali mai oia i ko'u ikaika ma ke ala; Ua hoopokole mai hoi i ko'u mau la.

24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

I iho la au. E kuu Akua e, Mai lawe aku ia'u maiwaena konu o ko'u mau la: Mai kela hanauna kou makahiki, a ia hanauna aku.

25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

I ka wa kahiko hookumu no oe i ka honua; A o ka lani hoi ka hana a kou mau lima.

26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

E pau auanei lakou, aka, e mau loa ana no oe; E elemakule no lakou me he kapa la; Aka, e hoomalule no oe ia lakou me he kapa hou la.

27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

Aka, ua oia mau no oe pela, Aole loa e pau kou mau makahiki.

28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

E mau ana no hoi na keiki o kau poe kauwa, A e hoonoho paa loa ia ka lakou poe mamo imua ou.