Zsoltárok 102

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

O Zot, dëgjo lutjen time dhe britma ime arriftë tek ty.

2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Mos ma fshih fytyrën tënde ditën e fatkeqësisë sime. Zgjate ndaj meje veshin tënd; kur unë të kërkoj, nxito të më përgjigjesh.

3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Sepse ditët e mia davariten si tymi dhe kockat e mia digjen si urë zjarri.

4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Zemra ime është goditur dhe thahet si bari, dhe unë harroj madje të ha ushqim.

5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Duke vajtuar vazhdimisht, lëkura ime po u ngjitet kockave të mia.

6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

I ngjaj pelikanit të shketëtirës dhe jam bërë si bufi i vendeve të shkretuara.

7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Jam pa gjumë dhe si harabeli i vetmuar mbi çati.

8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Armiqtë e mi tallen me mua tërë ditën; ata që më përqeshin flasin kundër meje.

9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Sepse e ha hirin si buka dhe përzjej lotët me atë që pi.

10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Po, për shkak të indinjatës sate dhe të zemërimit tënd, më ngrite dhe më hodhe larg.

11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Ditët e mia janë si hija që zgjatet, dhe unë po thahem si bari.

12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

Por ti, o Zot, mbetesh përjetë, dhe kujtimi yt zgjat brez pas brezi.

13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Ti do të ngrihesh dhe do të të vijë keq për Sionin, sepse erdhi koha të tregosh dhembshuri ndaj tij; dhe koha e caktuar erdhi.

14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Sepse shërbëtorët e tu i duan edhe gurët e tij dhe u vjen keq për pluhurin e tij.

15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Po, kombet do të kenë frikë nga emri i Zotit dhe gjithë mbretërit e dheut nga lavdia jote,

16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

kur Zoti do të rindërtojë Sionin dhe do të duket në lavdinë e tij.

17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Ai do të dëgjojë lutjen e njerëzve të braktisur dhe nuk do ta përbuzë lutjen e tyre.

18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Kjo do të shkruhet për brezin e ardhshmëm, dhe populli që do të krijohet do të lëvdojë Zotin,

19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

sepse ai shikon nga lartësia e shenjtërores së tij; nga qielli Zoti këqyr dheun,

20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

për të dëgjuar vajtimin e robërve, për të çliruar të dënuarit me vdekje;

21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

me qëllim që në Sion të shpallin emrin e Zotit dhe në Jeruzalem lavdinë e tij,

22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

kur popujt dhe mbretëritë do të mblidhen bashkë për t’i shërbyer Zotit.

23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Rrugës ai ka pakësuar fuqinë time dhe ka shkurtuar ditët e mia.

24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

Kam thënë: “O Perëndia im, mos më merr në mes të ditëve të mia. Vitet e tua zgjasin brez pas brezi.

25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Së lashti ti ke vendosur tokën dhe qiejtë janë vepër e duarve të tua;

26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

ata do të zhduken, por ti do të mbetesh; do të konsumohen të gjithë si një rrobe; ti do t’i ndërrosh si një rrobe dhe ata do të ndryshohen.

27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

Por ti je gjithnjë po ai dhe vitet e tua nuk do të kenë kurrë fund.

28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

Bijtë e shërbëtorëve të tu do të kenë një vendbanim dhe pasardhësit e tyre do të jenë të qëndrueshëm para teje”.