Máté 21
1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
Basa naa ma, Yesus se lao rakandoo losa kamboꞌ sa naran Betfage, sia lete Saitun sun. Kamboꞌ naa deka no kota Yerusalem ena. Ara hahae mbei sia naa. Boe ma Ana denu mana tungga nara atahori rua reu raꞌahuluꞌ
2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
Ana parenda se nae, “Ruꞌa nggi kamboꞌ naa mii. Mete ma hei rala mii, dei fo ama mita banda keledei ine no anan esa, nenepaꞌaꞌ sia naa. Hei mii sefi hendi tali nara fo lea mendi fee Au.
3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.
Te mete ma atahori ratane nggi rae, ‘Taꞌo bee de hei lea mendi atahori banda keledꞌein?’ Naa, ama mitaa mae, ‘Lamatuaꞌ nae pake. Mete ma Ana pake basa naa, dei fo haitua baliꞌ neuꞌ ena.’
4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
Basa ia musi dadꞌi, tungga saa fo Lamatualain mana ola-olan sura memaꞌ ena oi,
5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
‘Wae, hei atahori Yerusalem ra e! Ima, mete ia dei! Te hei Mane ma nema ena. Ana nema no rala naloe-nedꞌaeꞌ. Ana nema sae keledꞌei anaꞌ.’”
6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
Basa ma ana dedꞌenu nara reu, de tao tungga basa saa fo Yesus helu-fuli neu se.
7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
Ara lea rendi keledei ine no anan fee neu Yesus. Ara bela lafe nara, de Ana sae fo nae kota Yerusalem rala neu.
8 A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
Leleꞌ ara rae kota rala reu boe, atahori hetar haꞌi lafe ma salendan nara, de bela neu dalaꞌ. Hambu ruma reu tati palma roon de bela neu dalaꞌ taladꞌan. No taꞌo naa, ara tao tatandaꞌ rae, sira soru E onaꞌ atahori moko-monaen.
9 Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
Boe ma atahori ruma laoꞌ raꞌahuluꞌ Yesus, ma ruma tungga-tungga dea. Ara randu randaa rae, “Hosana! Hai koa-kio Lamatualain! Huu Daud tititi-nononosin nema ena! Hosana! Hai koa-kio Lamatualain! Huu Lamatuaꞌ denu Atahori ia nema ena. Hosana! Hai koa-kio Lamatualain! Huu Lamatuaꞌ endoꞌ parenda memaꞌ sia lalai mamana naruꞌ ata!”
10 És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
Leleꞌ Yesus Yerusalem rala neu no rarameꞌ naa, ma basa kota isin dea reu ratatane rae, “Awii! Mana nemaꞌ ia, seka?”
11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
Atahori hetar rataa rae, “Eni ia, Lamatualain mana ola-olan. Naran Yesus, atahori Nasaret, mia profinsi Galilea,”
12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
Basa ma Yesus se lao rakandoo, de lao risiꞌ Lamatualain Ume Hule-oꞌe Huu na rala reu. Sia Ume Hule-oꞌeꞌ a sodꞌan, atahori tao dadꞌi neu pasar de raseoꞌ mbui lunda fo atahori tao rendiꞌ neu tutunu-hohotuꞌ soaꞌ neu hule-oꞌeꞌ a. Yesus nita taꞌo naa ma, neu oi hendi se dea reu. Ana mbesiꞌ leꞌa-nggari hendi mei-mei fo ara tukar rendiꞌ neu doiꞌ, ma mbesiꞌ naꞌalelenggaꞌ banggu fo ara raseoꞌ rendiꞌ neu mbuiꞌ ra.
13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Boe ma Ana nafadꞌe se nae, “Lamatualain mana ola-olan suraꞌ hela oi, ‘Au ufefela Ume ia fo atahori rema hule-oꞌe sia ia.’ Lamatuaꞌ masud na taꞌo naa, te hei tao Ume ia dadꞌi rambok ra mamana neꞌebꞌuen!”
14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.
Basa ma atahori pokeꞌ no atahori kekoꞌ ra rema risiꞌ Yesus sia Lamatualain Ume Hule-oꞌe na. Boe ma Ana naꞌahahaiꞌ basa se.
15 A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
Malangga agama Yahudi ra malangga nara ro meser agama ra o sia naa boe. Leleꞌ ara rita Yesus tao onaꞌ naa ma, ara ramanasa. Lelenan fai, leleꞌ ara rena ana kara randu ona esaꞌ sia Ume Hule-oꞌe a rae, Hosana! Hai koa-kio Lamatualain! Huu mane Daud tititi-nonosin nema ena!”
16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?
Basa naa ma, malangga ra rafadꞌe Yesus rae, “Weh! Ho rena anaꞌ naa ra oꞌola nara, do? Naa nda ndaa sa!” Te Yesus nataa se nae, “Hei, Au rena. Te taꞌo bee? Hei nda feꞌe baca mita Lamatualain Susura Meumaren soꞌal ana mana koa-kio Lamatualain sa, do? Sia naa nenesuraꞌ oi, ‘Lamatualain sadꞌia memaꞌ ana mana bonggi feuꞌ no anadꞌikiꞌ, fo ara koa-kio E.’”
17 És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
Basa ma, Yesus se lao hela kota naa, de reu sungguꞌ sia kambo Betania.
18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
Mbilaꞌ neu feꞌe fefetu anan, ma Yesus se lao fai risiꞌ kota Yerusalem rala reu. Te sia dalaꞌ taladꞌan ma, Ana ndoe.
19 És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. (aiōn g165)
Ana nita hau huuꞌ sa sia dalaꞌ suun fo atahori biasa ra boan. Dadꞌi Ana neu deka-deka hau huuꞌ naa, nae mete sobꞌa mabꞌoaꞌ, do hokoꞌ. Te leleꞌ Ana losa hau huuꞌ naa, nda nita boaꞌ esa saa boe, te nitaꞌ a roon. Boe ma Ana olaꞌ neu hau huuꞌ naa nae, “Huu nda mubꞌoa fee Au sa, de sudꞌi mubꞌoa leo!” Ana olaꞌ basa ma, hau huuꞌ naa o meto neuꞌ ena boe. (aiōn g165)
20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
Ana mana tungga nara rita onaꞌ naa ma, ara nggengger. Ara ratane rae, “Taꞌo bee de hie-hieꞌ ma hau huuꞌ ia meto neuꞌ ena?
21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
Boe ma Ana nataa nae, “Rena malolole, e! Mete ma hei mimihere tebꞌe-tebꞌeꞌ neu Lamatuaꞌ, ma rala mara nda babꞌanggi mbei sa boe, na hei bisa tao malaꞌ onaꞌ Au tao alaꞌ ra ena. Hei o bisa tao malaꞌ lenaꞌ naa fai. Onaꞌ a: Hei bisa parenda mala leteꞌ sa laliꞌ tasi neu. Neꞌo Lamatualain fee leteꞌ naa lali neuꞌ ena, sadꞌi hei mimihere tebꞌe-tebꞌeꞌ neu E!
22 És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
Huu basa dalaꞌ fo hei moꞌe sia Lamatualain, dei fo ama simbo, sadꞌi mimihere tebꞌe-tebꞌeꞌ neu e.”
23 És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?
Basa ma Yesus se lao rakandoo. Losa Yerusalem, ara rala reu risi Ume Hule-oꞌe Huuꞌ a sodꞌan fai. Leleꞌ Ana nanori Lamatualain dala masodꞌan, ma malangga agama Yahudi ra malangga nara, ro lasi-lasi adat ra reu ratane E rae, “Afis a seka mana denu nggo uma tao kaco mia ia? Seka mana fee nggo hak naa?”
24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Te Ana nahine ara sangga dalaꞌ fo rae raꞌatutudꞌaꞌ E. De Ana nataa mbali se nae, “Au o ae utane nggi. Hei mitaa Au dei, dei fo Au utaa nggi boe.
25 A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?
Au ae utane taꞌo ia: Basa hei mihine Yohanis, mana saraniꞌ naa, to? Naa, seka mana fee ne hak fo sarani atahori? Lamatualain do, atahori?” Boe ma ara duꞌa reu-rema, ma rala haraꞌ rae, “Aweꞌ! Hita neneteꞌe-sii ia, ma! Huu mete ma hita tataa tae, “Lamatualain mana fee ne hak’, dei fo Ana nataa nae, ‘Mete ma taꞌo naa, na taꞌo bee de hei nda mimihere Yohanis sa?’
26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
Te hita o nda bisa olaꞌ tae, ‘Atahori mana fee ne hak’, te dei fo basa atahori ra ramue nggita. Huu ara ramahere rae, Yohanis naa, Lamatualain mana ola-olan.”
27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Naeni de rataa Yesus rae, “Hai nda mihine sa.” Boe ma Yesus nataa se nae, “Naa! Mete ma taꞌo naa, na Au o nda parlu ufadꞌe ae seka mana fee hak naa neu Au sa boe.”
28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.
Yesus olaꞌ nakandoo no malangga naa ra nae, “Hei duꞌa taꞌo bee soꞌal nekendandaaꞌ ia? Hambu amaꞌ esa no anan touꞌ rua. Ana denu ana ulun nae, ‘Ana ngge! Faiꞌ ia, muu tao ues sia osi a dei.’
29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.
Te anaꞌ naa nataa nae, ‘Eeh! Au nda uu sa.’ Te nda dooꞌ sa ma ana fale ralan, de neu.
30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
Basa ma, amaꞌ naa denu ana karuan nae, ‘Ana ngge! Faiꞌ ia, muu tao ues sia osi a dei.’ Boe ma anaꞌ naa nataa nae, ‘Ia amaꞌ. Dei fo au uu.’ Tao-tao te ana nda neu sa.”
31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
Yesus dui basa ma, natane se nae, “Naa, Au ae utane taꞌo ia: mia ana karuaꞌ naa ra, bee ka mana tao tungga aman parendan?” Boe ma ara rataa rae, “Ana uluꞌ a!” Basa de Ana olaꞌ nae, “Hei. Te rena malolole, huu Au olaꞌ matetuꞌ. Atahori fo hei cap mae atahori nda papakeꞌ ra sa, onaꞌ mana edꞌa bea, ma ina dalaꞌ ra, dei fo ara masoꞌ raꞌahuluꞌ nggi risi Lamatualain umen rala. Huu hei akaꞌ miꞌihei-miꞌihuuꞌ neu Lamatuaꞌ, te nda tao tungga Hihii-nanaun sa.
32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.
Feꞌesaꞌan, Yohanis mana saraniꞌ a nanori neu nggi dalaꞌ taꞌo bee fo ama bisa misodꞌa no ndoo-tetuꞌ. Te hei nda nau mimihere e sa. Tao-tao te, leleꞌ atahori nda papakeꞌ ra sa rena Yohanis, ara lao hela sala-kilu nara, de tungga nenori-nefadꞌen. Hei o mita atahori naa ra ramahere Yohanis te hei nda nau mimihere e sa, fo miloeꞌ mia sala-kilu mara, fo tungga Lamatualain hihii-nanaun.
33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
Basa naa ma, Yesus dui nekendandaaꞌ esa fai nae, “Hambu tenu raeꞌ esa neu tao osi feuꞌ, fo nae sela hau anggor sia raen mbei. Boe ma ana lutu-mbaa rereoꞌ e. Boe ma ana tao bak fo nae ee boa anggor oen. Boe ma naririi mamana nanea naruꞌ esa. Basa ma ana fee atahori tao osin, fo ara banggi buna-bꞌoan neu rua ro eni. Boe ma ana lao nusa deaꞌ neu.
34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
Losa fula-fai seu anggor boan, ma tenu osiꞌ a denu ana mana tungga nara reu sia mana tao osi a, fo roꞌe eni hahambun.
35 És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
Te mana tao osi ra nda tao afiꞌ mbali ana mana tungga nara sa. Ruma hambu lima-eiꞌ, ruma nenetati nisaꞌ, ma ruma nenehonda-mbiaꞌ no fatu.
36 Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.
Te tenu osiꞌ a denu seluꞌ ana mana tungga nara nononggoꞌ esa hetar lenaꞌ fefeun. Te mana tao osi ra tao deꞌulaka onaꞌ naa neu basa se boe.
37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
Doo-doo ma, tenu osiꞌ a denu ana bonggin. Huu ana duꞌa nae, ‘Mete ma au haitua ana bonggi ngga, neꞌo ara simbo no malole, ma rena e.’
38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.
Te leleꞌ mana tao osi ra rita anan, ma ara ola-olaꞌ rae, ‘We, hei mete dei! Tou lasiꞌ a haitua ana bonggin. Eni mana simbo basa toulasiꞌ a hata-heton. De ima fo ata tao tisa E leo, naa fo ata hambu osi ia.’
39 És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.
Boe ma ara toꞌu rala anaꞌ naa, de lea rendi e nisiꞌ osi a deaꞌ fo tao risa e.”
40 Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
Yesus dui basa ma, natane se nae, “Naa, Au ae utane taꞌo ia: mete ma tenuꞌ osiꞌ a baliꞌ ana tao taꞌo bee mbali mana tao osi ra?”
41 Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
Basa ma, atahori Yahudi ra malangga nara rataa rae, “Neꞌo ana tao nisa basa atahori deꞌulakaꞌ naa ra. Basa naa, ana fee osi a neu atahori feaꞌ ra tao, fo nandaa no fula-fain, na banggi buna-bꞌoan.”
42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
Basa de Yesus olaꞌ no se nae, “Mbei ma hei nda baca mita sia Lamatualain Susura Meumaren oi, ‘Hambu fatu esa mana tati fatu ra nggari hendi ena, te ia na fatu naa dadꞌi neu ume a fatu netehun! Lamatualain mana tengga nala, ma naꞌeꞌendo fatu naa. Naa de ata tita e malolen seli!’”
43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
Basa ma Yesus tute oꞌolan nae, “Dadꞌi ama duꞌa matalolole, e. Dalahulun, Lamatuaꞌ tengga hita atahori Yahudi ra ia, fo dadꞌi atahorin. Te huu hei nda nau tao afiꞌ neu Au sa, dei fo Lamatuaꞌ tengga atahori feaꞌ ra. Huu akaꞌ atahori mana nasodꞌa tungga Eni Hihii-nanaun bisa dadꞌi Eni atahorin.
44 És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
[Au ufadꞌe relo-relo ena. Au ia, naeni fatu netehuuꞌ naa. Atahori mana tudꞌa neu fatu ia, neꞌo atahori naa nambalulutu. Ma mete ma fatu naa tudꞌa dai atahori, neꞌo atahori naa dadꞌi afu neu ꞌena.]”
45 És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.
Leleꞌ malangga agama Yahudi ra malangga nara ro atahori Farisi ra rena Yesus dui taꞌo naa, ma ara rahine rae, Ana olaꞌ naa neu sira. Sira onaꞌ atahori mana tao osi naa ra, ma mana tati fatu mana nggari hendi fatu netehuuꞌ naa.
46 És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.
De ramanasa seli. Basa ma, ara sangga dalaꞌ fo rae humu E. Te ramatau atahori hetar huu ara rae Yesus naa, Lamatualain mana ola-olan. Naeni de ara nda rambarani tao saa-saa neu E sa boe.
