Jób 39

1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Connais-tu le temps où les chèvres sauvages font leurs petits? As-tu observé les biches quand elles mettent bas?

2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

As-tu compté les mois de leur portée, et connais-tu l'époque de leur délivrance?

3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Elles se mettent à genoux, déposent leurs petits, et sont quittes de leurs douleurs.

4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Leurs faons se fortifient et grandissent dans les champs; ils s'en vont, et ne reviennent plus.

5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Qui a lâché l'onagre en liberté, qui a brisé les liens de l'âne sauvage,

6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

à qui j'ai donné le désert pour maison, pour demeure la plaine salée?

7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Il méprise le tumulte des villes, il n'entend pas les cris d'un maître.

8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

Il parcourt les montagnes pour trouver sa pâture, il y poursuit les moindres traces de verdure.

9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Le buffle voudra-t-il te servir, ou bien passera-t-il la nuit dans son étable?

10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

L'attacheras-tu avec une corde au sillon, ou bien hersera-t-il derrière toi dans les vallées?

11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Te fieras-tu à lui parce qu'il est très fort, lui laisseras-tu faire tes travaux?

12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Compteras-tu sur lui pour rentrer ta moisson, pour recueillir le blé dans ton aire?

13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

L'aile de l'autruche bat joyeusement; elle n'a ni l'aile pieuse ni le plumage de la cigogne.

14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Elle abandonne ses œufs à la terre, et les laisse chauffer sur le sable.

15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Elle oublie que le pied peut les fouler, la bête des champs les écraser.

16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Elle est dure pour ses petits, comme s'ils n'étaient pas siens; que son travail soit vain, elle ne s'en inquiète pas.

17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Car Dieu lui a refusé la sagesse, et ne lui a pas départi l'intelligence.

18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Mais quand elle se bat les flancs et prend son essor, elle se rit du cheval et du cavalier.

19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Est-ce toi qui donnes au cheval la vigueur, qui revêts son cou d'une crinière flottante,

20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

qui le fais bondir comme la sauterelle? Son fier hennissement répand la terreur.

21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Il creuse du pied la terre, il est fier de sa force, il s'élance au-devant du combat.

22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Il se rit de la peur; rien ne l'effraie; il ne recule pas devant l'épée.

23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Sur lui résonne le carquois, la lance étincelante et le javelot.

24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Il frémit, il s'agite, il dévore le sol; il ne se contient plus quand la trompette sonne.

25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Au bruit de la trompette, il dit: « Allons! » De loin il flaire la bataille, la voix tonnante des chefs et les cris des guerriers.

26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

Est-ce par ta sagesse que l'épervier prend son vol et déploie ses ailes vers le midi?

27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

Est-ce à ton ordre que l'aigle s'élève, et fait son nid sur les hauteurs?

28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

Il habite les rochers, il fixe sa demeure dans les dents de la pierre, sur les sommets.

29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

De là, il guette sa proie, son regard perce au loin.

30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

Ses petits s'abreuvent de sang; partout où il y a des cadavres, on le trouve.