Jób 27
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Moreover, Job continued his parable, and said,
2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
[As] God liveth, [who] hath taken away my judgment; and the Almighty [who] hath afflicted my soul;
3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
All the while my breath [is] in me, and the spirit of God [is] in my nostrils;
4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
My lips shall not speak wickedness, nor my tongue utter deceit.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Far be it from me that I should justify you: till I die I will not remove my integrity from me.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
My righteousness I hold fast, and will not let it go: my heart shall not reproach [me] so long as I live.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Let my enemy be as the wicked, and he that riseth up against me as the unrighteous.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
For what [is] the hope of the hypocrite, though he hath gained, when God taketh away his soul?
9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
Will God hear his cry when trouble cometh upon him?
10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Will he delight himself in the Almighty? will he always call upon God?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
I will teach you by the hand of God: [that] which [is] with the Almighty will I not conceal.
12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Behold, all ye yourselves have seen [it]; why then are ye thus altogether vain?
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
This [is] the portion of a wicked man with God, and the heritage of oppressors, [which] they shall receive of the Almighty.
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
If his children are multiplied, [it is] for the sword: and his offspring shall not be satisfied with bread.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
Those that remain of him shall be buried in death: and his widows shall not weep.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Though he should heap up silver as the dust, and prepare raiment as the clay?
17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
He may prepare [it], but the just shall put [it] on, and the innocent shall divide the silver.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
He buildeth his house as a moth, and as a booth [that] the keeper maketh.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
The rich man shall lie down, but he shall not be gathered: he openeth his eyes, and he [is] not.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Terrors take hold on him as waters, a tempest stealeth him away in the night.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
The east wind carrieth him away, and he departeth: and as a storm hurleth him out of his place.
22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
For [God] shall cast upon him, and not spare: he would fain flee out of his hand.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
[Men] shall clap their hands at him, and shall hiss him out of his place.
