Jób 9

1 Felelt Jób és mondta:

Pea naʻe toki tali ʻe Siope, ʻo ne pehē,

2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?

‌ʻOku ou ʻilo ʻoku pehē moʻoni ia ka ʻe tonuhia fēfē ʻae tangata ʻi he ʻao ʻoe ʻOtua?

3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.

Kapau te na alea, mo ia, ʻe ʻikai te ne faʻa talia ʻe ia ha taha ʻi he meʻa ʻe afe.

4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?

‌ʻOku poto ia ʻi loto, pea lahi ʻi he mālohi: ko hai kuo ne fakaangatuʻu ia kiate ia, pea monūʻia?

5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;

Ko ia ia ʻoku ne hiki ʻae ngaahi moʻunga, kae ʻikai ke nau ʻilo: ʻoku ne fulihi ia ʻi hono houhau.

6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;

‌ʻOku ne luluʻi ʻae fonua mei hono potu, pea ʻoku ngalulululu hono ngaahi pou.

7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;

‌ʻOku ne fekauʻi ʻae laʻā, pea ʻikai ʻalu hake ia; pea ne tāpuni hake ʻae ngaahi fetuʻu.

8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;

‌ʻOku ne folahi atu tokotaha pē ʻae ngaahi langi, pea ʻoku ne hāʻele ʻi he ngaahi peau ʻoe tahi.

9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;

‌ʻOku ne ngaohi ʻa ʻAakitulio, mo Olioni, mo Peliatisi, pea mo e ngaahi potu ki he feituʻu tonga.

10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:

‌ʻOku ne fai ʻae ngaahi meʻa lahi ʻo taʻefaʻaʻilo; ʻio, ko e ngaahi meʻa mana ʻoku taʻefaʻalaua.

11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;

Vakai, ʻoku hāʻele ia ʻi hoku tafaʻaki, ka ʻoku ʻikai te u mamata ki ai: ʻoku ne hāʻele atu foki ka ʻoku ʻikai te u ʻiloʻi ia.

12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?

Vakai, ʻoku ne toʻo atu, ko hai ʻe faʻa taʻofi ia? Ko hai ʻe pehē kiate ia, ‘Ko e hā ʻoku ke fai?’

13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;

“Kapau ʻe ʻikai taʻofi ʻe he ʻOtua ki hono houhau, ʻe mapelu ki lalo ʻiate ia ʻae kau tokoni fielahi.

14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!

Kae fēfē ai ʻeku talia ia ʻeau, pea u fili ʻeku ngaahi lea ke alea mo ia?

15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.

‌ʻAia ʻe ʻikai te u talia, ʻoka ne u māʻoniʻoni, ka te u hū tāumaʻu ki hoku Fakamaau.

16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.

Ka ne u ui, pea talia ia; kae ʻikai te u tui kuo ne ongoʻi hoku leʻo.

17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.

He ʻoku ne haʻaki au ʻaki ʻae afā, pea ne fakalahi ʻeku lavea taʻehanoʻuhinga.

18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.

‌ʻOku ʻikai tuku ʻe ia ke u mānava, ka ʻoku ne fakapito au ʻaki ʻae mamahi.

19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?

Kapau te u lea ki he mālohi, vakai, ʻoku māfimafi ia: pe ki he fakamaau, ‘ko hai te ne fakamoʻoni kiate au?’

20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.

Kapau te u fakatonuhiaʻi au, pea tā ʻe fakahalaʻi au ʻe hoku ngutu ʻoʻoku; pē te u pehē ʻoku ou haohaoa, ʻe fakamoʻoni ia ki heʻeku halaia.

21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!

Neongo ʻa ʻeku haohaoa, ka ʻe ʻikai te u ʻilo ki hoku loto: te u fehiʻa ʻeau pē ki heʻeku moʻui.

22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.

“Ko e meʻa ni pē taha, ʻoku ou fakamoʻoni ki ai, ʻOku ne fakaʻauha ʻae haohaoa mo e angahala.

23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.

Kapau ʻe fakafokifā pē ʻae taaʻi ʻe he fakamamahi, ʻe kata ʻe ia ʻi he ʻahiʻahiʻi ʻoe taʻeangahala.

24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?

Kuo tuku ʻae fonua ki he nima ʻoe angahala: ʻoku ne ʻufiʻufi ʻae mata ʻo hono kau fakamāu; ka ʻikai, pea kofaa, pe ko hai ia?

25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.

“ʻOku vave eni ʻa hoku ngaahi ʻaho ʻi he tangata fekau: ʻoku puna atu ia, ʻoku ʻikai ʻilo ʻe ia ha lelei.

26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.

Kuo mole ia ʻo hangē ko e ngaahi vaka ngaholo: ʻo hangē ko e ʻikale ʻoku fakavave ki he kai.

27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:

Kapau te u pehē, ‘Te u fakangaloʻi ʻa ʻeku mamahi, te u siʻaki ʻeku māfasia, ʻo fakafiemālieʻi au:’

28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.

Tā te u ilifia ʻi heʻeku ngaahi mamahi fulipē, ʻoku ou ʻilo ʻe ʻikai te ke fakatonuhiaʻi au.

29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?

Kapau ʻoku ou angakovi, pea tā ʻoku kei taʻeʻaonga pe ʻeku ngāue?

30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:

He kapau te u kaukau au ʻi he vai ʻuha hinehina, ʻo ngaohi ke maʻa ʻaupito hoku nima;

31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.

Ka te ke lī au ki he pelepela, pea ʻe fakaliliʻa kiate au ʻa hoku ngaahi kofu ʻoʻoku.

32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.

He ʻoku ʻikai ko e tangata ia, ʻo hangē ko au, koeʻuhi ke u talia ia, pea kema fakataha ʻi he fakamaau.

33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.

Pea ʻoku ʻikai ha tangata fakalelei ʻi homa vahaʻa, ke ne hili hono nima kiate kimaua fakatouʻosi.

34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:

Ke toʻo ʻe ia ʻene meʻa tā ʻiate au, pea ʻoua naʻa fakailifiaʻi au ʻe heʻene manavahē:

35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.

Te u toki lea ai, ʻo taʻemanavahē kiate ia; ka ʻoku ʻikai te u pehē eni.