Jób 9

1 Felelt Jób és mondta:

2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?

3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.

4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?

5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;

6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;

7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;

8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;

9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;

10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:

11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;

12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?

13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;

14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!

15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.

16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.

17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.

18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.

19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?

20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.

21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!

22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.

23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.

24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?

25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.

26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.

27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:

28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.

29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?

30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:

31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.

32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.

33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.

34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:

35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.