< Jób 9 >

1 Felelt Jób és mondta:
Então Job respondeu, e disse:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
Na verdade sei que assim é; porque como se justificaria o homem para com Deus?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
Se quizer contender com ele, nem a uma de mil coisas lhe poderá responder.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
Ele é sábio de coração, e forte de forças: quem se endureceu contra ele, e teve paz?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Ele é o que transporta as montanhas, sem que o sintam, e o que as transtorna no seu furor.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
O que remove a terra do seu lugar, e as suas colunas estremecem.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
O que fala ao sol, e não sai, e sela as estrelas.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
O que só estende os céus, e anda sobre os altos do mar.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
O que faz a Ursa, o Orion, e o Setestrello, e as recâmaras do sul.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
O que faz coisas grandes, que se não podem esquadrinhar: e maravilhas tais que se não podem contar.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Eis que passa por diante de mim, e não o vejo: e torna a passar perante mim, e não o sinto.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Eis que arrebata; quem lho fará restituir? quem lhe dirá: Que é o que fazes?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Deus não revogará a sua ira: debaixo dele se encurvam os auxiliadores soberbos.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Quanto menos lhe responderia eu! ou escolheria diante dele as minhas palavras!
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
A quem, ainda que eu fosse justo, lhe não responderia: antes ao meu Juiz pediria misericórdia.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Ainda que chamasse, e ele me respondesse, nem por isso creria que desse ouvidos à minha voz.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Porque me quebranta com uma tempestade, e multiplica as minhas chagas sem causa.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Nem me concede o respirar, antes me farta de amarguras.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Quanto às forças, eis que ele é o forte: e, quanto ao juízo, quem me citará com ele?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Se eu me justificar, a minha boca me condenará: se for reto, então me declarará por perverso.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Se for reto, não estimo a minha alma: deprezo a minha vida.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
A coisa é esta; por isso eu digo que ele consome ao reto e ao ímpio.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Matando o açoite de repente, então se ri da prova dos inocentes.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
A terra se entrega na mão do ímpio; ele cobre o rosto dos juízes: se não é ele, quem é logo?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
E os meus dias são mais velozes do que um correio: fugiram, e nunca viram o bem.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Passam como navios veleiros: como águia que se lança à comida.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Se eu disser: Me esquecerei da minha queixa, e mudarei o meu rosto, e tomarei alento;
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
Receio todas as minhas dores, porque bem sei que me não terás por inocente.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
E, sendo eu ímpio, por que trabalharei em vão?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Ainda que me lave com água de neve, e purifique as minhas mãos com sabão,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Ainda me submergirás no fosso, e os meus próprios vestidos me abominarão.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Porque ele não é homem, como eu, a quem eu responda, vindo juntamente a juízo.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Não há entre nós árbitro que ponha a mão sobre nós ambos.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Tire ele a sua vara de cima de mim, e não me amedronte o seu terror.
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Então falarei, e não o temerei; porque assim não estou comigo.

< Jób 9 >