Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Aa hoe ty natoi’ Iobe:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
Toe apotako ty hatò izay: fe aia te ho to añatrefan’ Añahare ondatio?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
Naho teo ty nipay hifandietse ama’e, tsy ho toiñe’e indraik’ ami’ty arivo.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
Mahihitse añ’Arofo, fatratse an-kaozarañe, ia ty nanjehatse ama’e tsy aman-joy?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Aveve’e o vohitseo, tsy apota’ iareo te avali-hoho’e an-kaviñerañe.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Akofikofi’e tsy an-toe’e ty tane toy, le mitroetroe o faha’eo;
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Lilie’e tsy hanjirike i àndroy, agobo’e o vasiañeo;
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Ie avao ty namelatse o likerañeo, naho mandialia o onjan-driakeo;
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Ie ty nañoreñe i Arktorose naho i Telo-milahatsey, i Bode naho i Koto-kede atimoy.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Ie i manao halatsàñe tsy onim-biribiriy, raha tsitantane tsy taka-voliliy.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Ie miary amako, tsy ho treako: Naho ihelaña’e tsy ho rendreko.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Ie mandrirotse, ia ty hisebañe. Hanoa’ ia ty hoe, Ino o anoe’oo?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Tsy hampolin’ Añahare ty haviñera’e; mitsolofìñe ama’e ka o mpañimba’ i Rahabeo.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Akore arè ty hahatoiñako aze, ty hijoboñe o volañe hitaroñakoo;
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Ndra te to i ahikoy, tsy ho nahatoiñe; ho nihalalieko tretre i Mpizakakoy.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Naho nikanjy raho vaho nanoiñe ahiko re, tsy ho niantofako te nihaoñe’e ty feoko.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Vinonotrobo’e an-tio-bey raho, indrae’e tsy amam-poto’e o ferekoo.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Tsy hapo’e hikofòke raho, te mone atsafe’e afero;
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Ty amo haozarañeo, Inao! Ie ty Maozatse! Le ty hatò: Ia ty hifamotoañe ama’e?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Naho naniom-batan-draho, ho nanisý ahy ty vavako; ndra t’ie tsy an-kila, ho tsarae’e te mengoke.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Malio tahin-draho, tsy haoñe’ ty troko, ho farieko ty fiaiko;
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
Toe raike iaby avao: aa hoe raho: Songa rotsahe’e ty mahity naho ty lo-tsereke.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Naho manjamañe aniany ty angorosy, le kizahe’e ty famoeañ’ay o vañoñeo.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
Ie atolots’an-taña’ o lo-tserekeo ty tane, le takone’e ty lahara’ o mpizakao; aa naho tsy ie, le ia ka?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Masìka te amo mpanao tsikiaviavio o androkoo, mihelañe tsy ahaisahan-kasoa.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Mitsiritsioke hoe lakam-bezo, hoe tsimalaho mañao-tsindroke.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Aa naho nanao ty hoe raho, handikofako i halalikoy, hapoko ty tareheko lonjetse toy, vaho hisomilake;
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
Ihembañako o fanaintaiñakoo, apotako t’ie tsy ho haha’o;
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Aa kanao atao lo-tsereke raho; ino ty ifanehafako tsy vente’e?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Naho miandro an-dranom-panala, naho kotriñeko an-tsokay o tañakoo;
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Mbe hagodo’o an-davak’ ao, vaho halaim-bintañe ahy o sikikoo.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Toe tsy ondaty manahak’ ahy re hahatoiñako, t’ie hifañatrek’ an-jaka.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Tsy amam-pañalañalañe ty añivo’ay ao, ze mete ho nanazok’ anay roroe.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Ehe te hasita’e amako i kobai’ey, vaho tsy hampangebahebak’ ahy i fañeveñañe ama’ey;
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Le ho nivolan-draho, vaho tsy ho nianifañe ama’e; fa toe tsy zay ty an-troko ao.
