< Jób 9 >

1 Felelt Jób és mondta:
ヨブは答えて言った、
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
「まことにわたしは、その事のそのとおりであることを知っている。しかし人はどうして神の前に正しくありえようか。
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
よし彼と争おうとしても、千に一つも答えることができない。
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
彼は心賢く、力強くあられる。だれが彼にむかい、おのれをかたくなにして、栄えた者があるか。
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
彼は、山を移されるが、山は知らない。彼は怒りをもって、これらをくつがえされる。
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
彼が、地を震い動かしてその所を離れさせられると、その柱はゆらぐ。
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
彼が日に命じられると、日は出ない。彼はまた星を閉じこめられる。
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
彼はただひとり天を張り、海の波を踏まれた。
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
彼は北斗、オリオン、プレアデスおよび南の密室を造られた。
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
彼が大いなる事をされることは測りがたく、不思議な事をされることは数知れない。
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
見よ、彼がわたしのかたわらを通られても、わたしは彼を見ない。彼は進み行かれるが、わたしは彼を認めない。
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
見よ、彼が奪い去られるのに、だれが彼をはばむことができるか。だれが彼にむかって『あなたは何をするのか』と言うことができるか。
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
神はその怒りをやめられない。ラハブを助ける者どもは彼のもとにかがんだ。
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
どうしてわたしは彼に答え、言葉を選んで、彼と議論することができよう。
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
たといわたしは正しくても答えることができない。わたしを責められる者にあわれみを請わなければならない。
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
たといわたしが呼ばわり、彼がわたしに答えられても、わたしの声に耳を傾けられたとは信じない。
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
彼は大風をもってわたしを撃ち砕き、ゆえなく、わたしに多くの傷を負わせ、
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
わたしに息をつかせず、苦い物をもってわたしを満たされる。
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
力の争いであるならば、彼を見よ、さばきの事であるならば、だれが彼を呼び出すことができよう。
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
たといわたしは正しくても、わたしの口はわたしを罪ある者とする。たといわたしは罪がなくても、彼はわたしを曲った者とする。
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
わたしは罪がない、しかしわたしは自分を知らない。わたしは自分の命をいとう。
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
皆同一である。それゆえ、わたしは言う、『彼は罪のない者と、悪しき者とを共に滅ぼされるのだ』と。
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
災がにわかに人を殺すような事があると、彼は罪のない者の苦難をあざ笑われる。
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
世は悪人の手に渡されてある。彼はその裁判人の顔をおおわれる。もし彼でなければ、これはだれのしわざか。
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
わたしの日は飛脚よりも速く、飛び去って幸を見ない。
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
これは走ること葦舟のごとく、えじきに襲いかかる、わしのようだ。
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
たといわたしは『わが嘆きを忘れ、憂い顔をかえて元気よくなろう』と言っても、
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
わたしはわがもろもろの苦しみを恐れる。あなたがわたしを罪なき者とされないことをわたしは知っているからだ。
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
わたしは罪ある者とされている。どうして、いたずらに労する必要があるか。
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
たといわたしは雪で身を洗い、灰汁で手を清めても、
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
あなたはわたしを、みぞの中に投げ込まれるので、わたしの着物も、わたしをいとうようになる。
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
神はわたしのように人ではないゆえ、わたしは彼に答えることができない。われわれは共にさばきに臨むことができない。
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
われわれの間には、われわれふたりの上に手を置くべき仲裁者がない。
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
どうか彼がそのつえをわたしから取り離し、その怒りをもって、わたしを恐れさせられないように。
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
そうすれば、わたしは語って、彼を恐れることはない。わたしはみずからそのような者ではないからだ。

< Jób 9 >