Jób 9

1 Felelt Jób és mondta:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?

Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.

33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!