Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
I know [it to be] so of a truth: but how should man be just with God?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
If he will contend with him, he cannot answer him one of a thousand.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
[He is] wise in heart, and mighty in strength: who hath hardened [himself] against him, and hath prospered?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Who removeth the mountains, and they know not: who overturneth them in his anger.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Who shaketh the earth out of her place, and its pillars tremble.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Who commandeth the sun, and it riseth not; and sealeth up the stars.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Who alone spreadeth out the heavens, and treadeth upon the waves of the sea.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Who maketh Arcturus, Orion, and Pleiades, and the chambers of the south.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Who doeth great things past finding out; yes, and wonders without number.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Lo, he goeth by me, and I see [him] not: he passeth on also, but I perceive him not.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Behold, he taketh away, who can hinder him? who will say to him, What doest thou?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
[If] God will not withdraw his anger, the proud helpers do stoop under him.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
How much less shall I answer him, [and] choose out my words [to reason] with him?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Whom, though I were righteous, [yet] would I not answer, [but] I would make supplication to my judge.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
If I had called, and he had answered me; [yet] I would not believe that he had hearkened to my voice.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
For he breaketh me with a tempest, and multiplieth my wounds without cause.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
He will not suffer me to take my breath, but filleth me with bitterness.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
If [I speak] of strength, lo, [he is] strong: and if of judgment, who shall set me a time [to plead]?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
If I justify myself, my own mouth will condemn me: [if I say], I [am] perfect, that also will prove me perverse.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
[Though] I [were] perfect, [yet] would I not know my soul: I would despise my life.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
This [is] one [thing], therefore I said [it], he destroyeth the perfect and the wicked.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
If the scourge shall slay suddenly, he will laugh at the trial of the innocent.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
The earth is given into the hand of the wicked: he covereth the faces of its judges; if not, where, [and] who [is] he?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Now my days are swifter than a post: they flee away, they see no good.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
They are passed away as the swift ships: as the eagle [that] hasteth to the prey.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
If I say, I will forget my complaint, I will leave off my heaviness, and comfort [myself]:
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
I am afraid of all my sorrows, I know that thou wilt not hold me innocent.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
[If] I am wicked, why then do I labor in vain?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
If I wash myself with snow water, and make my hands never so clean;
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Yet wilt thou plunge me in the ditch, and my own clothes shall abhor me.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
For [he is] not a man, as I [am], [that] I should answer him, [and] we should come together in judgment.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Neither is there any judge between us, [that] might lay his hand upon us both.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Let him take away his rod from me, and let not his fear terrify me:
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
[Then] would I speak, and not fear him; but [it is] not so with me.
