Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
I know it is so truthfully: but how should man be just with God?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
If he will contend with him, he cannot answer him one of a thousand.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
He is wise in heart, and mighty in strength: who has hardened himself against him, and has prospered?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Which removes the mountains, and they know not: which overturns them in his anger.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Which shakes the earth out of her place, and the pillars thereof tremble.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Which commands the sun, and it rises not; and seals up the stars.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Which alone spreads out the heavens, and treads upon the waves of the sea.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Which makes Arcturus, Orion, and Pleiades, and the chambers of the south.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Which does great things past finding out; yea, and wonders without number.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Lo, he goes by me, and I see him not: he passes on also, but I perceive him not.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Behold, he takes away, who can hinder him? who will say unto him, What do you?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
If God will not withdraw his anger, the proud helpers do stoop under him.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
How much less shall I answer him, and choose out my words to reason with him?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Whom, though I were righteous, yet would I not answer, but I would make supplication to my judge.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
If I had called, and he had answered me; yet would I not believe that he had hearkened unto my voice.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
For he breaks me with a tempest, and multiplies my wounds without cause.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
He will not suffer me to take my breath, but fills me with bitterness.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
If I speak of strength, lo, he is strong: and if of judgment, who shall set me a time to plead?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
If I justify myself, mine own mouth shall condemn me: if I say, I am perfect, it shall also prove me perverse.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Though I were perfect, yet would I not know my soul: I would despise my life.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
This is one thing, therefore I said it, He destroys the perfect and the wicked.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
If the scourge slay suddenly, he will laugh at the trial of the innocent.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
The earth is given into the hand of the wicked: he covers the faces of the judges thereof; if not, where, and who is he?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Now my days are swifter than a post: they flee away, they see no good.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
They are passed away as the swift ships: as the eagle that hastes to the prey.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
If I say, I will forget my complaint, I will leave off my heaviness, and comfort myself:
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
I am afraid of all my sorrows, I know that you will not hold me innocent.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
If I be wicked, why then labour I in vain?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
If I wash myself with snow water, and make my hands never so clean;
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Yet shall you plunge me in the ditch, and mine own clothes shall detest me.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
For he is not a man, as I am, that I should answer him, and we should come together in judgment.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Neither is there any arbitrator between us, that might lay his hand upon us both.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Let him take his rod away from me, and let not his fear terrify me:
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Then would I speak, and not fear him; but it is not so with me.
