Psalm 90

1 Ein Gebet, von Moses, dem Gottesmann. - Ein Obdach bist Du, Herr, für uns durch alle Menschenalter.

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

2 Bevor die Berge noch geboren wurden, bevor die Erde und die Welt gezeugt, bist Du von Ewigkeit zu Ewigkeiten, Gott.

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

3 Die Menschen wandelst Du in Staub und sprichst: "Ihr andern Menschenkinder: werdet!"

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4 Denn tausend Jahre sind in Deinen Augen gleich einem jüngst vergangenen Tag, gleich einer Wache in der Nacht.

Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

5 Du lässest sie im Schlaf entstehen; sie sind wie Gras, das morgens sprießt,

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

6 das morgens blüht und sprießt, am Abend welkt und dorrt

Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

7 Vor Deinem Zorn vergehen wir; zunichte werden wir vor Deinem Grimme,

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

8 wenn Du Dir unsere Vergehn vor Augen stellst, vor Deines Angesichtes Leuchte unsere schlimmsten Fehler.

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

9 Denn alle unsere Tage schwinden unter Deinem Grimme, und wir verbringen unsere Jahre einem Seufzer gleich.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 Auf siebzig kommen unsres Lebens Jahre, bei großer Kraft auf achtzig. Ihr Stolz ist Mühsal nur und Elend. Sie eilen schnell dahin, und wir entschwinden.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Wer weiß Bescheid mit Deines Zornes Stärke und wer mit Deinem Grimm, der Furcht vor Dir entsprechend?

Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Dieweil wir also unsere Tage zählen, zeig doch das Richtige, auf daß wir zur Vernunft gelangen!

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Laß ab, o Herr! Wie lange noch? Werd andern Sinnes über Deine Knechte!

Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Erquick uns bald mit Deiner Huld, damit wir jubelnd lebenslang uns freuen!

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

15 Erfreu mit so viel Tagen uns, wie wir getrauert, mit so viel Jahren, wie in Unheil wir gelebt.

Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Dein Wirken zeige sich an Deinen Knechten und Deine Herrlichkeit an ihren Kindern!

Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

17 Des Herrn, unseres Gottes Gnade walte über uns, und fördere unsrer Hände Werk bei uns, ja, fördere unserer Hände Werk!

És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!