Psalmet 102

1 O Zot, dëgjo lutjen time dhe britma ime arriftë tek ty.

Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!

2 Mos ma fshih fytyrën tënde ditën e fatkeqësisë sime. Zgjate ndaj meje veshin tënd; kur unë të kërkoj, nxito të më përgjigjesh.

Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!

3 Sepse ditët e mia davariten si tymi dhe kockat e mia digjen si urë zjarri.

Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.

4 Zemra ime është goditur dhe thahet si bari, dhe unë harroj madje të ha ushqim.

Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.

5 Duke vajtuar vazhdimisht, lëkura ime po u ngjitet kockave të mia.

Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.

6 I ngjaj pelikanit të shketëtirës dhe jam bërë si bufi i vendeve të shkretuara.

Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.

7 Jam pa gjumë dhe si harabeli i vetmuar mbi çati.

Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.

8 Armiqtë e mi tallen me mua tërë ditën; ata që më përqeshin flasin kundër meje.

Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.

9 Sepse e ha hirin si buka dhe përzjej lotët me atë që pi.

Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:

10 Po, për shkak të indinjatës sate dhe të zemërimit tënd, më ngrite dhe më hodhe larg.

indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.

11 Ditët e mia janë si hija që zgjatet, dhe unë po thahem si bari.

Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,

12 Por ti, o Zot, mbetesh përjetë, dhe kujtimi yt zgjat brez pas brezi.

De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.

13 Ti do të ngrihesh dhe do të të vijë keq për Sionin, sepse erdhi koha të tregosh dhembshuri ndaj tij; dhe koha e caktuar erdhi.

Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;

14 Sepse shërbëtorët e tu i duan edhe gurët e tij dhe u vjen keq për pluhurin e tij.

mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

15 Po, kombet do të kenë frikë nga emri i Zotit dhe gjithë mbretërit e dheut nga lavdia jote,

S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;

16 kur Zoti do të rindërtojë Sionin dhe do të duket në lavdinë e tij.

mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.

17 Ai do të dëgjojë lutjen e njerëzve të braktisur dhe nuk do ta përbuzë lutjen e tyre.

Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.

18 Kjo do të shkruhet për brezin e ardhshmëm, dhe populli që do të krijohet do të lëvdojë Zotin,

Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:

19 sepse ai shikon nga lartësia e shenjtërores së tij; nga qielli Zoti këqyr dheun,

hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,

20 për të dëgjuar vajtimin e robërve, për të çliruar të dënuarit me vdekje;

hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;

21 me qëllim që në Sion të shpallin emrin e Zotit dhe në Jeruzalem lavdinë e tij,

hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,

22 kur popujt dhe mbretëritë do të mblidhen bashkë për t’i shërbyer Zotit.

mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.

23 Rrugës ai ka pakësuar fuqinë time dhe ka shkurtuar ditët e mia.

Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.

24 Kam thënë: “O Perëndia im, mos më merr në mes të ditëve të mia. Vitet e tua zgjasin brez pas brezi.

Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!

25 Së lashti ti ke vendosur tokën dhe qiejtë janë vepër e duarve të tua;

Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;

26 ata do të zhduken, por ti do të mbetesh; do të konsumohen të gjithë si një rrobe; ti do t’i ndërrosh si një rrobe dhe ata do të ndryshohen.

ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.

27 Por ti je gjithnjë po ai dhe vitet e tua nuk do të kenë kurrë fund.

De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.

28 Bijtë e shërbëtorëve të tu do të kenë një vendbanim dhe pasardhësit e tyre do të jenë të qëndrueshëm para teje”.

Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.