2 i Samuelit 22
1 Davidi i drejtoi Zotit fjalët e këtij kantiku ditën që Zoti e çliroi nga duart e të gjithë armiqve të tij dhe nga dora e Saulit. Ai tha:
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 “Zoti është fortesa ime, kalaja ime dhe çlirimtari im,
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Perëndia im, shkëmbi në të cilin strehohem, mburoja ime, fuqia e shpëtimit tim, strehimi im i lartë, streha ime. O shpëtimtari im, ti më shpëton nga dhuna!
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Unë i kërkoj ndihmë Zotit që meriton të lavdërohet, dhe kështu më shpëtoi nga duart e armiqve të mi.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Valët e vdekjes më kishin rrethuar dhe përrenjtë e shkatërrimit më kishin tmerruar.
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 Në ankthin tim i kërkova ndihmë Zotit dhe i klitha Perëndisë tim. Ai e dëgjoi zërin tim nga tempulli ku ndodhej dhe klithma ime arriti në veshët e tij.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Atëherë toka u trondit dhe u drodh, themelet e qiejve u lëkundën dhe u shkundën, sepse ai ishte tërë zemërim.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Një tym ngjitej nga fejzat e hundës së tij dhe një zjarr përvëlues i dilte nga goja; prej tij dilnin thëngjij.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Ai i uli qiejtë dhe zbriti me një mjegull të dendur poshtë këmbëve të tij.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Ai rrinte kaluar mbi një kerubin, fluturonte dhe dukej mbi flatrat e erës.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Si shatorre rreth vetes kishte vënë terrin, errësirën e ujërave dhe retë e dendura të qiellit.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Nga shkëlqimi që i priste dilnin thëngjij.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Zoti gjëmoi në qiejt dhe Më i Larti bëri të dëgjohet zëri i tij.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Hodhi shigjeta dhe shpërndau armiqtë, hodhi shigjetat e tij dhe i shpërndau.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Atëherë doli shtrati i detit dhe themelet e botës u zbuluan, me qortimin e Zotit, me erën që shfrynë, fejzat e hundës së tij.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Ai nga lart shtriu dorën dhe më kapi, më nxori nga ujërat e mëdha.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Më çliroi nga armiku im i fuqishëm dhe nga ata që më urrenin, sepse ishin më të fortë se unë
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Ata ishin ngritur kundër meje ditën e mjerimit tim, por Zoti qe përkrahësi im,
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 ai më çoi larg tyre; ai më shpëtoi sepse i pëlqej.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Zoti më ka shpërblyer simbas së drejtës sime dhe më ka dhënë simbas pastërtisë së duarve të mia,
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 sepse kam ndjekur rrugët e Zotit dhe nuk jam larguar pabesisht nga Perëndia im.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Sepse kam mbajtur para vetes të gjitha ligjet e tij dhe nuk jam larguar nga statutet e tij.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Kam qenë i ndershëm me të dhe i jam ruajtur paudhësisë.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Prandaj Zoti më ka dhënë simbas së drejtës sime, simbas pastërtisë sime përpara syve të tij.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Ti tregohesh i mëshirshëm me njeriun e përshpirtshëm dhe i drejtë me njeriun e drejtë;
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 ti tregohesh i pastër me njeriun e pastër dhe dinak me njeriun e çoroditur.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Ti shpëton njerëzit e hidhëruar, por shikimi yt ndalet mbi kryelartët për t’i ulur.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Po, ti je drita ime, o Zot; Zoti ndriçon terrin tim.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Me ty mund të sulmoj një grup, me Perëndinë tim mund të kapërcej një mur.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Rruga e Zotit është e përsosur; fjala e Zotit është purifikuar me zjarrin. Ai është mburoja e të gjithë atyre që kanë shpresë tek ai.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Në fakt kush është Perëndi përveç Zotit? Dhe kush është Kalaja përveç Perëndisë tonë?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Zoti është kalaja ime e fuqishme, ai e bën të përsosur rrugën time.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Ai i bën këmbët e mia si ato të drerit dhe më bën të mbahem mirë në vendet e mia të larta.
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Ai i mëson duart e mia për betejë dhe krahët e mia mund të tendosin një hark prej bronzi.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Ti më ke dhënë edhe mburojën e shpëtimit tënd dhe mirësia jote më ka bërë të madh.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Ti i ke zgjedhur hapat e mia dhe këmbët e mia nuk kanë ngurruar në këtë rast.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Unë i kam ndjekur armiqtë e mi dhe i kam shkatërruar, nuk jam kthyer prapa para se t’i shfarosja.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 I kam shkatërruar dhe shtypur, dhe ata nuk kanë mundur më të ngrihen kundër meje; ata kanë rënë nën këmbët e mia.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Ti më ke dhënë forcë në betejë, dhe bëre që të më përulen ata që ngriheshin kundër meje;
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 bëre që të më kthenin kurrizin armiqtë e mi përpara meje, dhe unë zhduka ata që më urrenin.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Ata shikuan, por nuk pati njeri që t’i shpëtonte; i klithën Zotit, por ai nuk iu përgjigj atyre.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Unë i thërmova si pluhuri i tokës, i copëtova dhe i shkela si balta e rrugëve.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Ti më ke çliruar nga mosmarrëveshjet e popullit tim, më ke ruajtur si udhëheqës i kombeve; një popull që nuk e njihja më ka shërbyer.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Bijtë e të huajve më nënshtrohen mua; sa më dëgjojnë, më binden.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Bijtë e të huajve kanë humbur guximin, kanë dalë duke u dridhur nga fortesat e tyre.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Rroftë Zoti! Qoftë e bekuar Fortesa ime! U lartësoftë në qiell Perëndia, Fortesa e shpëtimit tim!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Éshtë Perëndia që hakmerret për mua, që më nënshtron popujt,
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 dhe më liron nga armiqtë e mi. Ti më larton mbi ata që ngrihen kundër meje dhe më çliron nga njeriu i furishëm.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Prandaj, o Zot, do të të kremtoj midis kombeve dhe do të këndojë lavdinë e emrit tënd.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Lirime të mëdha i siguron mbretit të tij, sillet dashamirës me të vajosurin, me Davidin dhe me pasardhësit e tij përjetë”.
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
