Зәбур 78
1 Асаф язған «Масқил»: — И Мениң хәлқим, тәлимимни аңлаңлар, Ағзимдики сөзләргә қулақ селиңлар.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 Мән ағзимни бир тәмсил билән ачимән, Қедимки тепишмақларни елан қилимән.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Биз буларни аңлиған, билгән, Ата-бовилиримиз уларни бизгә ейтип бәргән.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 Биз буларни уларниң әвлатлиридин йошурмаймиз, Келидиған дәвиргә Пәрвәрдигарниң мәдһийилирини, Униң күч-қудритини, Униң қилған карамәт ишлирини баян қилимиз.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Чүнки У Яқупта бир агаһ-гувани бекиткән, Исраилда бир қанунни орнатқан; У ата-бовилиримизға буларни өз пәрзәнтлиригә үгитишни буйруған;
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 Шундақ қилип келәр дәвир, Йәни туғулидиған балиларму буларни билсун, Уларму орнидин туруп өз балилириға буларни үгәтсун;
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 Пәрзәнтлири үмүтини Худаға бағлисун, Тәңриниң қилғанлирини унтумисун, Бәлки Униң әмирлиригә кирсун;
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 Улар ата-бовилириға охшимисун дәп, Йәни җаһил һәм асий бир дәвир, Өз қәлбини дурус қилмиған, Роһи Тәңригә вапалиқта турмиған бир дәвиргә охшимисун дәп, У шундақ [буйруғандур].
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 Мана Әфраимниң әвлатлири, Қуралланған оқячилар болсиму, Җәң күнидә сәптин янди.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 Улар Худаниң әһдисини тутмиди, Бәлки Униң Тәврат-қанунида меңишни рәт қилди.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 Улар Униң қилғанлирини, Өзлиригә көрсәткән карамәтлирини унтуди.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 У Мисирниң зиминида, Зоанниң даласида, Уларниң ата-бовилириниң көз алдида мөҗизиләрни көрсәткән еди;
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 У деңизни бөлүветип, Уларни оттурисидин өткүзгән; Суларни дога-дога қилип тиклиди.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 У күндүздә булут билән, Кечидә от нури билән уларни йетәклиди.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 Чөл-баяванда ташларни йеривәтти, Чоңқур сурлардин урғуп чиққандәк ичимликни мол қилди;
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 У хада таштин өстәң-еқинларни һасил қилди, Суни дәриялардәк аққузди.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Бирақ улар йәнә Униң алдида гуна қиливәрди, Чөлдә Һәммидин Алий Болғучиға асийлиқ қилди.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 Улар көңлидә Тәңрини синиди, Нәпсини қандурушқа йемәкликни тәләп қилди.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Улар Худани һақарәтләп: — «Тәңри чөл-дәшттә дәстихан салаламду?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Мана У қорам ташни урувиди, Сулар урғуп, Еқинлар булақтәк тешип чиқти; Әнди У бизгә нанму берәләмду? Өз хәлқини гөш билән тәминләләмду?» — дейишти.
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Шуниң билән Пәрвәрдигар аңлап, ғәзәпләнди; Яқупқа от туташти, Исраилға аччиғи көтирилди;
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Чүнки улар Худаға ишәнмиди, Униң ниҗатлиғиға улар таянмиди,
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 У әрштин булутларни буйруп, Асман дәрвазилирини ачқан еди;
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 У улар үстигә «манна»ни яғдуруп, Уларға әрштики ашлиқни бәргән еди;
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Шуниң билән инсанлар күч егилириниң ненини йегән еди; У уларға қанғичә озуқни әвәткән еди.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Әнди У асманда шәриқ шамили чиқирип, Күчи билән җәнуп шамилиниму елип кәлди;
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 У гөшни чаң-тозандәк улар үстигә чүшүрди, Деңизлар саһилидики қумлардәк учар-қанатларни яғдурди.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 У буларни уларниң баргаһиниң оттурисиға, Чедирлириниң әтрапиға чүшүрди.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 Улар болушичә йәп тоюшти, Чүнки уларниң нәпси тартқинини [Худа] уларға кәлтүргән еди.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 Лекин улар нәпси тартқинидин техи зерикмәйла, Гөшни еғизлирида техи чайнаватқинидила,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 Худаниң ғәзиви уларға қарита қозғалди; У улардин әң қамәтликлирини қиривәтти, Исраилниң сәрхил яшлирини йәргә урувәтти.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Мана, шундақ болсиму, Улар йәнила давамлиқ гуна қиливәрди, Униң мөҗизилиригә техичила ишәнмиди;
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Шуңа У уларниң күнлирини беһудиликтә, Жиллирини дәккә-дүккилик ичидә түгәткүзди.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 У уларни өлтүргили турғанда, Андин улар Уни издиди; Улар йолидин йенип, интилип Тәңрини издиди;
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 Улар Худаниң уларниң уюлтеши екәнлигини, Һәммидин Алий Болғучи Тәңриниң уларниң һәмҗәмәт-қутқузғучиси екәнлигини есигә кәлтүрди.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 Бирақ улар ағзи билән Униңға хушамәт қилди, Тили билән Униңға ялған сөз қилди;
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 Чүнки уларниң көңли Униңға садиқ болмиди, Улар Униң әһдисини чиң тутмиди.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Бирақ У йәнила рәһимдил еди; Қәбиһлигини кәчүрүп, уларни йоқатмиди; У қайта-қайта Өз ғәзивидин янди, У қәһрини қозғиғини билән һәммини төкмиди.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 У уларниң пәқәт әт егилири, Кәтсә қайтип кәлмәс бир нәпәс екәнлигини яд әтти.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 Улар чөл-дәшттә шунчә көп қетим Униң аччиғини кәлтүрди. Шунчә көп қетим баяванда көңлигә азар бәрди!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Бәрһәқ, улар қайтидин йолдин чәтнәп Тәңрини синиди, Исраилдики Муқәддәс Болғучиниң жүригини зедә қилди.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 Улар Униң қолини [әслимиди]; Уларни зомигәрниң чаңгилидин һөрлүккә қутқузған күнини, Қандақ қилип Мисирда карамәтләрни яритип, Зоан даласида мөҗизиләрни көрсәткинини есидин чиқарди.
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 У [Мисирлиқларниң] дәриялирини, еқинлирини қанға айландуруп, Уларни ичәлмәс қилип қойди;
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 Уларниң арисиға нәштәрлик чивинларни топ-топи билән әвәтти, Һалак қилар пақиларни маңдурди;
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 Уларниң зираәтлирини кепинәк қурутлириға тутуп берип, Мәһсулатлирини чекәткиләргә бәрди;
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 Үзүм таллирини мөлдүр билән урдуруп, Әнҗирлирини қирав билән үшшүтивәтти.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 У калилирини мөлдүргә соқтуруп, Маллирини чақмақ отлирида [көйдүривәтти].
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 У уларға ғәзивиниң дәһшәтлигини — Қәһрини, аччиғини һәм еғир күлпәтләрни, Балаю-апәт елип келидиған бир түркүм пәриштиләрниму чүшүрди.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 У Өз ғәзиви үчүн бир йолни түзләп қойди; Уларниң җенини өлүмдин айимай, Бәлки һаятини вабаға тапшурди;
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 У Мисирда барлиқ тунҗа туғулған балиларни, Һамниң чедирлирида уларниң ғурури болған тунҗа оғул балилирини қиривәтти.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 У падичидәк Өз хәлқини Мисирдин сәпәргә атландуруп, Чөл-баявандин уларни қой падисидәк башлап маңди;
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 Уларни аман-есән йетәклигәчкә, Улар қорқунучтин халий болуп маңди; Дүшмәнлирини болса, деңиз жутуп кәтти.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 У уларни Өз муқәддәс зимининиң чегарасиға, Оң қоли егиливалған бу тағлиққа елип кәлди.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 У әлләрни уларниң алдидин қоғливетип, Зимин үстигә тана тартқузуп өлчәп, уларға тәқсим қилди; Исраил қәбилилирини уларниң чедирлириға олтирақлаштурди.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Бирақ улар Худани, Һәммидин Алий Болғучини синап аччиқландурди, Униң тапшурған гува-агаһлирини тутмиди;
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 Бәлки ата-бовлиридәк йолдин тейип асийлиқ қилди, Хаин оқядәк қейип кәтти.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 Улар егизликтә қурған ибадәтгаһлар билән Униң ғәзивини қозғиди, Ойма бутлири билән Униң жүригини өртиди.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 Худа уларни аңлап ғәзәпләнди, Исраилдин интайин йиргәнди.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 У Шилоһдики маканини, Йәни У инсан арисида турған чедирни ташлап кәтти,
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 Өзиниң қудрәт бәлгүсини булап кетишкә, Шан-шәривини ишғалийәтчиләрниң қолиға бәрди;
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 Өз хәлқини қиличқа тапшурди, Өзиниң мираси болғанлардин интайин ғәзәпләнди.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 От уларниң жигитлирини ялмиди, Қизлири той нахшилирида махталмайтти.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Уларниң каһинлири қилич астида жиқилди, Лекин тул хотунлири һаза тутмиди.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Андин Рәб бириси уйқидин ойғандәк ойғанди, Шараптин җасарәтләнгән палвандәк товлиди.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 У рәқиплирини уруп чекиндүрүп, Уларни түгимәс рәсваға қалдурди.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Йүсүпниң чедирини шаллап, рәт қилди; Әфраим қәбилисини таллимиди;
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 Бәлки Йәһуда қәбилисини, Яхши көргән Зион теғини таллиди.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 [Шу йәрдә] муқәддәс җайини тағ чоққилиридәк, Йәр-зиминни әбәдий орнатқандәк мәзмут бена қилди;
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 У Өз қули Давутни таллап, Уни қой қотанлиридин чақиривалди;
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 Қозилирини емитидиған сағлиқларни әгишип беқиштин айрип, Уни Өз хәлқи Яқупни, мираси болған Исраилни беқишқа чиқарди.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 Давут уларни қәлбидики дуруслуғи билән бақти, Қолиниң әпчиллиги билән уларни йетәклиди.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
