Зәбур 66
1 Нәғмичиләрниң бешиға тапшурулуп, тарлиқ сазлар билән оқулсун дәп, күй-нахша: — Пүткүл җаһан, хошаллиқ билән Худаға тәнтәнә қилиңлар!
A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2 Униң наминиң улуқлуғини нахша қилип җакалаңлар, Униң мәдһийилирини шәрәплик қилиңлар!
zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3 Худаға: «Сениң қилғанлириң нәқәдәр қорқунучлуқтур! Қудритиң зор болғач, Дүшмәнлириң алдиңда зәиплишип тәслим болиду;
mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4 Барлиқ йәр йүзидикиләр Саңа сәҗдә қилип, Сени күйләп, нахша ейтишиду; Улар намиңни күйләп нахша қилип ейтиду» — дәңлар! (Селаһ)
Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5 Келиңлар, Худаниң қилғанлирини көрүңлар; Инсан балилири алдида қилған карамәтлири қорқунучлуқтур.
Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6 У деңизни қуруқлуққа айландурди; [Әҗдатлиримиз] дәриядинму пиядә өтти; Биз у йәрдә униңдин хурсән болдуқ.
Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7 У қудрити билән мәңгү һөкүм сүриду; Униң көзлири әлләрни күзитип туриду; Асийлиқ қилғучилар мәғрурланмисун! (Селаһ)
Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8 И қовмлар, Худайимизға тәшәккүр-мәдһийә ейтиңлар; Униңға болған мәдһийә-һәмдусаналарни яңритиңлар!
Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9 У җенимизни һаятлиқ ичигә тиккән, Путлиримизни тейилдурушларға йол қоймайду.
a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10 Чүнки Сән, и Худа, бизни синидиң; Күмүчни отта тавлиғандәк бизни тавлидиң.
Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
11 Сән бизни торға чүшүрдуң; Белимизгә еғир жүкни жүклидиң.
Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12 Хәқләрни бешимизға миндүрдүң; Биз от вә кәлкүнни бесип өттуқ; Сән ахир бизни кәңричиликкә чиқардиң.
nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13 Мән көйдүрмә қурбанлиқларни елип өйүңгә кирәй; Саңа қилған қәсәмлиримгә әмәл қилимән;
Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14 Бәрһәқ, бешимға күн чүшкәндә ләвлирим чиқарған, Еғизим ейтқан вәдилиримни әмәлгә ашуримән.
a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15 Мән Саңа бордақ малларни көйдүрмә қурбанлиқ қилип сунимән, Қочқарларниң йеғини хуш пуритип көйдүримән; Өкүз вә өшкиләрни әкилип сунимән. (Селаһ)
Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16 Худадин әймингүчи һәммиңлар, келиңлар, қулақ селиңлар! Униң мән үчүн қилған карамәтлирини баян қилимән;
Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17 Ағзим ечип униңға пәряд көтәрдим, Униң улуқлуғини җакалиған мәдһийиләр тилимда болди.
Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18 Көңлүмдә гунани көзләп жүргән болсам, Рәб [дуайимни] аңлимиған болатти.
Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19 Бирақ Худа аңлиди; У дуайимға қулақ салди.
Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20 Худаға тәшәккүр-мәдһийә яғдурулсун! У мениң дуайимни яндурмиди, Һәм мәндин өзгәрмәс муһәббитини елип кәтмиди!
Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
