Аюп 9
1 Аюп җававән мундақ деди: —
Felele pedig Jób, és monda:
2 Вай, сениңла тоғра, [дунияни] һәқиқәтән сән дегәндәк дәп билимән! Бирақ инсан балиси қандақ қилип Тәңри алдида һәққаний болалисун?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Һәтта әгәр бириси униң билән дәвалишишқа петиналиса, Шу [киши] мәсилиләрниң миңдин биригиму җавап берәлмәйду.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Униң қәлбидә чоңқур даналиқ бардур, У зор күч-қудрәткә егидур; Кимму Униңға қарши чиқип, жүригини том қилип, Кейин теч-аман қалған?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 У тағларни ғәзивидә ғулатқанда, Уларға һеч билдүрмәйла уларни жулуп ташлайду.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 У йәр-зиминни тәвритип өз орнидин қозғитиду, Шуниң билән униң түврүклири титрәп кетиду.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 У қуяшқа көтирилмә дәп сөз қилсила, у қопмайду; У [халиса] юлтузларниңму нурини печәтләп қоялайду.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Асманларни кәң яйғучи пәқәт удур, У деңиз долқунлири үстигә дәссәп жүриду.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 У йәттә қарақчи юлтуз, Орион юлтуз түркүми вә қәлб юлтуз топини, Җәнубий юлтуз түркүмлириниму яратқан.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 У һесаплиғусиз улуқ ишларни, Санап түгитәлмәйдиған карамәт ишларни қилиду.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Қара, У йенимдин өтиду, бирақ мән Уни көрмәймән; У өтүп кетиду, бирақ Уни байқалмаймән.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Мана, У елип кетиду, ким Уни Өз йолидин яндуралисун? Ким Униңдин: «Немә қиливатисән» дәп сорашқа петиналисун?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Тәңри ғәзивини қайтурувалмайду; Раһабниң ярдәмчилири Униң айиғиға баш егиду.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Шундақ туруқлуқ, мән қандақму униңға җавап берәләйттим. Мән муназирә қилғидәк қандақ сөзләрни таллалайттим?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Мабада мән һәққаний болсамму, Мән йәнила Униңға җавап берәлмәйттим; Мән пәқәт сотчимға илтиҗала қилалайттим.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Мән Униңға илтиҗа қилған вә У маңа җавап бәргән болсиму, Мән техи Униң садайимни аңлиғанлиғиға ишәш қилалмиған болаттим;
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 У боран-чапқунлар билән мени езиду, У ярилиримни сәвәпсиз көпәйтмәкта.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 У маңа һәтта нәпәс елишқиму рухсәт бәрмәйду, Әксичә У маңа дәрд-әләмни жүкливәтти.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Күч-қудрәт тоғрисида гәп қилсақ, мана, Униңдин күчлүк [йәнә башқа ким] бар? Адаләткә кәлсәк, ким Уни сотқа чақиралисун?!
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Мән өзүмни ақлимақчи болсам, өз ағзим өзүмни гунаға патурар, Қосурсиз болған болсам, У йәнила мени әгир дәп бекитәр.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Бирақ мән әслидә ейибсиз едим. Мәйли, өзүмниң қандақ болидиғанлиғим билән пәрвайим пәләк! Өз җенимдин тойдум!
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Һәммә иш охшаш екән; шуңа мән дәймәнки, У дурусларниму, яманларниму охшашла йоқитиду.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Туюқсиз бешиға қаза келип өлсә, У бегуналарға қилинған бу синаққа қарап күлиду.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Йәр йүзи яманларниң қолиға тапшурулди; Бирақ У сотчиларниң көзлирини бу адаләтсизликни көрәлмәйдиған қилип қойиду; Мошундақ қилғучи У болмай, йәнә ким болсун?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Мениң күнлирим йәлтапанниң жүгүрүшидинму тез өтиду; Улар мәндин қечип кетиду, Уларниң һеч қандақ яхшилиғи йоқтур.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Улар қомуш кемиләрдәк чапсан өтүп кетиду; Алғур бүркүт овни тутқили шуңғуғандәк тез маңиду.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Әгәр: «Налә-пәрядтин тохтап, Чирайимни тутулдурмай хуш чирай болай» десәмму,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Мән йәнила азаплиримниң һәммисидин қорқуп жүримән; Чүнки Сени мени бегуна һесаплимайду дәп билимән.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Мән һаман әйиплик адәм болсам, Мән беһудә җапа тартип немә қилай?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Һәтта қар сүйи билән жуюнуп, Қолумни шунчә пакизлиған болсамму,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Сән йәнила мени әврәзгә чөмүлдүрисәнки, Өз кийимимму мәндин нәпрәтлинидиған болиду!
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Чүнки У мән Униңға җавап берәлигидәк, маңа охшаш адәм әмәс. Мениң Униң билән сотта дәвалашқичилигим йоқтур.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Оттуримизда һәр иккимизни өз қоли билән тәң тутидиған келиштүргүчи болсиди!
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 У Өзиниң тайиғини мәндин жирақ қилсун, Униң вәһимиси мени қорқатмисун;
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Шундила мән Униңдин қорқмай сөзләләйттим; Бирақ әһвалим ундақ әмәстур!
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
