Аюп 19

1 Аюп җававән мундақ деди: —

Felele pedig Jób, és monda:

2 «Силәр қачанғичә җенимни азаплимақчисиләр, Қачанғичә мени сөз билән әзмәкчисиләр?

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

3 Силәр мени он қетим харлидиңлар; Маңа увал қилишқа номус қилмайсиләр.

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

4 Әгәр мениң сәһвәнлигим болса, Мән әнди униң [дәрдини] тартимән.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

5 Әгәр силәр мениңдин үстүнлүк талашмақчи болсаңлар, Йүзүм алдида шәрм-һаяни көрситип мени әйиплимәкчи болсаңлар,

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

6 Әнди билип қоюңларки, маңа увал қилған Тәңри екән, У тори билән мени чирмаштуруп тартти;

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

7 Қара, мән налә-пәряд көтирип «Зораванлиқ!» дәп вақираймән, Бирақ һеч ким аңлимайду; Мән вақираймән, бирақ маңа адаләт кәлмәйду.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

8 У йолумни мени өтүвалмисун дәп чит билән тосуп қойди, Қәдәмлиримгә қараңғулуқ салди.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

9 У мәндин шан-шәривимни мәһрум қилди, Бешимдин таҗни тартивалди.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

10 У маңа һәр тәрәптин бузғунчилиқ қиливатиду, мән түгәштим; Үмүтүмни У дәрәқни юлғандәк жулувалди.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

11 Ғәзивини маңа қаритип қозғиди, Мени Өз дүшмәнлиридин һесаплиди.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12 Униң қошунлири сәп түзүп атланди, Пәләмпәйлирини ясап маңа һуҗум қилди, Улар чедиримни қоршавға елип баргаһ тикивалди.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

13 У қериндашлиримни мәндин нери қилди, Тонушлиримниң меһрини мәндин үзди.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

14 Туққанлирим мәндин ятлишип кәтти, Дост-бурадәрлирим мени унутти.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

15 Өйүмдә турған мусапирлар, һәтта дедәклиримму мени ят адәм дәп һесаплайду; Уларниң нәзиридә мән мусапир болуп қалдим.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

16 Мән чакиримни чақирсам, у маңа җавап бәрмәйду; Шуңа мән униңға ағзим билән йелинишим керәк.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

17 Тиниқимдин аялимниң қусқуси келиду, Ака-укилирим сесиқлиғимдин бизар.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

18 Һәтта кичик балилар мени кәмситиду; Орнумдин турмақчи болсам, улар мени һақарәтләйду.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

19 Мениң сирдаш достлиримниң һәммиси мәндин нәпрәтлиниду, Мән сөйгәнләр мәндин йүз өриди.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20 Әт-терилирим устиханлиримға чаплишип туриду, Җеним қил үстидә қалди.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

21 Аһ, достлирим, маңа ичиңлар ағрисун, ичиңлар ағрисун! Чүнки Тәңриниң қоли маңа келип тәгди.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

22 Силәр немишкә Тәңридәк маңа зиянкәшлик қилисиләр? Силәр немишкә әтлиримгә шунчә тоймайсиләр!

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

23 Аһ, мениң сөзлирим йезилсиди! Улар бир язмиға пүтүклүк болған болатти!

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

24 Улар төмүр қәләм билән қоғушун ичигә йезилсиди! Әбәдил-әбәт таш үстигә оюп пүтүлгән болатти!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

25 Бирақ мән шуни билимәнки, өзүмниң Һәмҗәмәт-Қутқузғучим һаяттур, У ахирәт күнидә йәр йүзидә туруп туриду!

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26 Һәм мениң бу терә-әтлирим бузулғандин кейин, Мән йәнила тенимдә туруп Тәңрини көримән!

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

27 Уни өзүмла әйни һалда көримән, Башқа адәмниң әмәс, бәлки өзүмниң көзи билән қараймән; Аһ, қәлбим буниңға шунчә интизардур!

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

28 Әгәр силәр: «Ишниң йилтизи униңдидур, Уни қандақ қилип қистап қоғливетәләймиз?!» — десәңлар,

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

29 Әнди өзүңлар қиличтин қорққиниңлар түзүк! Чүнки [Худаниң] ғәзиви қилич җазасини елип келиду, Шуниң билән силәр [Худаниң] сотиниң қуруқ гәп әмәслигини билисиләр».

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!