Йәрәмия 16

1 Пәрвәрдигарниң сөзи маңа келип мундақ дейилди: —

És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

2 Сән аял затини әмриңгә алмайсән, шундақла мошу зиминда оғул-қиз пәрзәнт тапмайсән.

Ne vegyél magadnak feleséget és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen.

3 Чүнки Пәрвәрдигар бу йәрдә туғулған оғул-қизлар, бу зиминда уларни туққан анилар вә уларни туғдурған атилар тоғрисида мундақ дәйду: —

Mert így szól az Örökkévaló a fiakról és leányokról, akik a helyen születtek és anyáikról, akik szülték őket és atyáikról, akik nemzették őket ebben az országban:

4 Улар әләмлик кесәлләр билән өлиду; улар үчүн һеч матәм тутулмайду, улар көмүлмәйду; өлүклири тезәктәк тупрақ йүзидә ятиду, улар қилич, қәһәтчилик билән йәп кетилиду; җәсәтлири асмандики учар-қанатлар вә зиминдики һайванатлар үчүн озуқ болиду.

Sokféle kínos halállal fognak meghalni, nem siratják őket és nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén, a kard és az éhség által pusztulnak el, és hullájuk eledelül lesz az ég madarának és a föld vadjának.

5 Чүнки Пәрвәрдигар мундақ дәйду: — Сән [Йәрәмия], һаза болуватқан һеч бир өйгә кирмә, яки өлгәнләр үчүн аһ-зар көтириш яки өкүнүшкә барма; чүнки Мән бу хәлиқтин хатирҗәмлигимни, меһир-муһәббитимни вә рәһимдилликлиримни елип ташлидим, — дәйду Пәрвәрдигар.

Mert így szól az Örökkévaló: Ne menj be siralomnak házába, ne menj siratni és ne szánakozz rajtuk; mert elvettem békémet a néptől, úgymond az Örökkévaló, a szeretetet és az irgalmat.

6 Улуқлардин тартип пәсләргичә бу зиминда өлиду; улар йәргә көмүлмәйду; һеч ким улар үчүн аһ-зар көтәрмәйду, яки уларни дәп, я әтлирини тилмайду, я чачлирини чүшүрүвәтмәйду;

És meg fognak halni nagyok és kicsinyek ez országban, nem temetik el: se nem siratják őket, se nem vagdalják magukat, se nem kopasztják magukat miattuk.

7 улар қарилиқ тутқанларни йоқлап, нан уштумайду, өлгәнләр үчүн көңүл соримайду; ата-аниси өлгәнләр үчүн һеч ким тәсәлли қәдәһини сунмайду.

És nem szegnek nekik kenyeret gyászban, hogy megvigasztalják a halottért és nem itatják velük a vigasztalás poharát, kit-kit atyjáért és anyjáért.

8 Сән болсаң әл-жут билән биллә йәп-ичишкә той-бәзмә болған өйгиму кирмә;

De lakodalomnak házába se menj be, hogy leülj velük enni és inni.

9 чүнки самави қошунларниң Сәрдари болған Пәрвәрдигар, Исраилниң Худаси мундақ дәйду: — Мана, Мән өз күнлириңларда вә өз көз алдиңларда, бу йәрдин тамашиниң садасини, шат-хурамлиқ садасини вә тойи болуватқан жигит-қизниң авазлирини тохтитимән.

Mert így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: Íme megszüntetem ezen a helyen szemeitek előtt és napjaitokban a vígság hangját és az öröm hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját.

10 Шундақ болидуки, сән бу хәлиққә бу сөзләрниң һәммисини ейтқиниңда, улар сәндин: «Немишкә Пәрвәрдигар мошундақ зор бир күлпәтни бешимизға чүшүрүшкә бекиткән? Бизниң қәбиһлигимиз зади немә? Пәрвәрдигар Худайимиз алдида зади садир қилған немә гунайимиз барду?» — дәп сорайду.

És lesz, midőn megmondod a népnek mind e szavakat, ők meg szólnak hozzád: miért mondta ki felőlünk az Örökkévaló ezt az egész nagy veszedelmet és mi a bűnünk és mi a vétkünk, mellyel vétettünk az Örökkévaló, a mi Istenünk ellen?

11 Әнди сән уларға мундақ дәйсән: — Чүнки ата-бовилириңлар Мәндин ваз кәчкән, — дәйду Пәрвәрдигар, — һәмдә башқа илаһларға әгишип уларниң қуллуғида болған, уларға чоқунған; улар Мәндин ваз кәчкән, Тәврат-қанунумни һеч тутмиған;

akkor szólj hozzájuk: Mivelhogy elhagytak engem őseitek, úgymond az Örökkévaló, jártak más istenek után és szolgálták őket és leborultak előttük, engem pedig elhagytak és tanomat nem őrizték meg;

12 силәр болсаңлар, ата-бовилилириңлардин техиму бәттәр қилғансиләр; мана, һәр бириңлар өз рәзил көңлидики җаһиллиқниң кәйнигә кирип, Маңа һеч қулақ салмиғансиләр;

de ti rosszabbul cselekedtetek őseiteknél, és íme jártok kiki rossz szívének makacssága után, rám nem hallgatva.

13 Шуңа Мән силәрни бу зиминдин елип, силәр яки ата-бовилириңлар һеч билмәйдиған башқа бир зиминға ташлаймән; силәр шу йәрдә кечә-күндүз башқа илаһларниң қуллуғида болисиләр; чүнки Мән силәргә һеч меһирни көрсәтмәймән.

Elhajítalak tehát benneteket ez országból oly országba, amelyet nem ismertek, sem ti, sem őseitek; és szolgálni fogtok más isteneket nappal és éjjel, mivel nem adok nektek könyörületet.

14 Шуңа мана, шу күнләр келидуки, — дәйду Пәрвәрдигар, — «Исраилларни Мисир зиминидин қутқузуп чиқарған Пәрвәрдигарниң һаяти билән!» дегән қәсәм қайтидин ишлитилмәйду,

Azért íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, és nem mondják többé: él az Örökkévaló aki fölhozta Izrael fiait Egyiptom országából,

15 бәлки [шу күнләрдә] «Исраилларни шималий зиминидин вә Өзи уларни һайдиған барлиқ зиминләрдин қутқузуп чиқарған Пәрвәрдигарниң һаяти билән!» дәп қәсәм ичилиду. Чүнки Мән уларни ата-бовилириға тәқдим қилған зиминиға қайтуримән.

hanem: él az Örökkévaló, aki fölhozta Izrael fiait az észak országából és mindazon országokból, ahová eltaszította őket; ugyanis visszahozom őket földjükre, melyet adtam őseiknek.

16 Һалбуки, мана һазир болса, Мән нурғун белиқчиларни әвәтип уларни тутқузушқа чақиримән, — дәйду Пәрвәрдигар; — андин нурғун овчиларни әвәтип уларни қоғлап овлашқа чақиримән; улар уларни һәр бир тағдин, һәр бир егизликтин, қия ташларниң ғар-қисилчақлиридин тепивалиду.

Íme én küldök sok halászért, úgymond az Örökkévaló, hogy halásszák őket és azután küldök sok vadászért, hogy vadászszák őket minden hegyről és minden dombról és a sziklák hasadékaiból.

17 Чүнки көзлирим уларниң барлиқ йоллири үстидә туриду; улар алдимда һеч суқуналмиди, уларниң қәбиһлиги көзлиримдин һеч йошурулмиди.

Mert szemeim mind az ő utjaikon vannak, nincsenek rejtve előttem, és nincsen eltitkolva az ő bűnük szemeim előtt.

18 Лекин Мән авал уларниң қәбиһлигини вә гунайини бешиға һәссиләп қайтуримән; чүнки улар зиминимни жиркиничлик нәрсиләрниң өлүклири билән булғиған, Мениң мирасимни ләнәтлик нәрсилири билән толдурған.

És megfizetem legelőbb kétszeresét bűnüknek és vétküknek, amiért megszentségtelenítették országomat: undokságaik és utálatosságaik dögével megtöltötték birtokomat.

19 — И Пәрвәрдигар, Сән мениң күчүм вә қорғинимсән, азап-оқубәт күнидә башпанаһимсән. Әлләр болса йәр йүзиниң чәт-чәтлиридин йениңға келиду вә: «Бәрһәқ, ата-бовилиримиз ялғанчилиқ һәм бимәниликкә мирасхорлуқ қилған; бу нәрсиләрдә һеч пайда йоқтур.

Oh Örökkévaló, erőm és erősségem és menedékem a szorongatás napján; hozzád jönnek majd nemzetek a föld végeiről és azt mondják: csak hazugságot örököltek őseink, hiábavalóságot és nincs azok közt aki használna.

20 Инсанлар өз-өзигә худаларни ясаламду?! Лекин ясиғини Худа әмәстур!» — дәйду.

Vajon csinálhat-e magának ember istent? és azok nem is istenek.

21 — Шуңа, мана, Мән бу қетим [бу рәзил хәлиққә] шуни убдан билдүримән, — уларға Мениң қолум вә күч-қудритимни убдан билдүримән; шуниң билән улар Мениң намимниң Пәрвәрдигар екәнлигини билиду!

Azért íme én megismertetem velük ez ízben, meg fogom ismertetni velük kezemet és hatalmamat; és megismerik, hogy nevem Örökkévaló.