Mezmurlar 95

1 Gelin, RAB'be sevinçle haykıralım, Bizi kurtaran kayaya sevinç çığlıkları atalım,

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Şükranla huzuruna çıkalım, O'na sevinç ilahileri yükseltelim!

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Çünkü RAB ulu Tanrı'dır, Bütün ilahların üstünde ulu kraldır.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 Yerin derinlikleri O'nun elindedir, Dağların dorukları da O'nun.

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 Deniz O'nundur, çünkü O yarattı, Karaya da O'nun elleri biçim verdi.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Gelin, tapınalım, eğilelim, Bizi yaratan RAB'bin önünde diz çökelim.

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Çünkü O Tanrımız'dır, Bizse O'nun otlağının halkı, Elinin altındaki koyunlarız. Bugün sesini duyarsanız,

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 Meriva'da, o gün çölde, Massa'da olduğu gibi, Yüreklerinizi nasırlaştırmayın.

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 Yaptıklarımı görmelerine karşın, Atalarınız orada beni sınayıp denediler.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Kırk yıl o kuşaktan hep iğrendim, “Yüreği kötü yola sapan bir halktır” dedim, “Yollarımı bilmiyorlar.”

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 Bu yüzden öfkeyle ant içtim: “Huzur diyarıma asla girmeyecekler!”

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!