Ağitlar 5

1 Anımsa, ya RAB, başımıza geleni, Bak da utancımızı gör.

Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!

2 Mülkümüz yabancılara geçti, Evlerimiz ellere.

Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.

3 Öksüz kaldık, babasız, Annelerimiz dul kadınlara döndü.

Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.

4 Suyumuzu parayla içtik, Odunumuzu parayla almak zorunda kaldık.

Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.

5 Bizi kovalayanlar ensemizde, Yorgun düştük, rahatımız yok.

Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.

6 Ekmek için Mısır'a, Asur'a el açtık.

Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Atalarımız günah işledi, Ama artık onlar yok; Suçlarının cezasını biz yüklendik.

Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.

8 Köleler üstümüzde saltanat sürüyor, Bizi ellerinden kurtaracak kimse yok.

Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.

9 Çöldeki kılıçlı haydutlar yüzünden Ekmeğimizi canımız pahasına kazanıyoruz.

Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.

10 Kıtlığın yakıcı sıcağından Derimiz fırın gibi kızardı.

Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.

11 Siyon'da kadınların, Yahuda kentlerinde erden kızların ırzına geçtiler.

Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.

12 Önderler ellerinden asıldı, Yaşlılar saygı görmedi.

Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.

13 Değirmen taşını gençler çevirdi, Çocuklar odun yükü altında tökezledi.

Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.

14 Yaşlılar kent kapısında oturmaz oldu, Gençler saz çalmaz oldu.

Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.

15 Yüreğimizin sevinci durdu, Oyunumuz yasa döndü.

Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.

16 Taç düştü başımızdan, Vay başımıza! Çünkü günah işledik.

Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.

17 Bu yüzden yüreğimiz baygın, Bunlardan ötürü gözlerimiz karardı.

Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:

18 Viran olan Siyon Dağı'nın üstünde Çakallar geziyor!

Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.

19 Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, Egemenliğin kuşaklar boyu sürer.

Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.

20 Niçin bizi hep unutuyorsun, Neden bizi uzun süre terk ediyorsun?

Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?

21 Bizi kendine döndür, ya RAB, döneriz, Eski günlerimizi geri ver.

Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.

22 Bizi büsbütün attıysan, Bize çok öfkelenmiş olmalısın.

Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!