Ağitlar 3
1 RAB'bin gazap değneği altında acı çeken adam benim.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Beni güttü, Işıkta değil karanlıkta yürüttü.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Evet, dönüp dönüp bütün gün bana elini kaldırıyor.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Etimi, derimi yıprattı, kemiklerimi kırdı.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Beni kuşattı, Acı ve zahmetle sardı çevremi.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Çoktan ölmüş ölüler gibi Beni karanlıkta yaşattı.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Çevreme duvar çekti, dışarı çıkamıyorum, Zincirimi ağırlaştırdı.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Feryat edip yardım isteyince de Duama set çekiyor.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Yontma taşlarla yollarımı kesti, Dolaştırdı yollarımı.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Benim için O pusuya yatmış bir ayı, Gizlenmiş bir aslandır.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Yollarımı saptırdı, paraladı, Mahvetti beni.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Yayını gerdi, okunu savurmak için Beni nişangah olarak dikti.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Oklarını böbreklerime sapladı.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Halkımın önünde gülünç düştüm, Gün boyu alay konusu oldum türkülerine.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Beni acıya doyurdu, Bana doyasıya pelinsuyu içirdi.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 Dişlerimi çakıl taşlarıyla kırdı, Kül içinde diz çöktürdü bana.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Esenlik yüzü görmedi canım, Mutluluğu unuttum.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 Bu yüzden diyorum ki, “Dermanım tükendi, RAB'den umudum kesildi.”
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Acımı, başıboşluğumu, Pelinotuyla ödü anımsa!
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Hâlâ onları düşünmekte Ve sıkılmaktayım.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Ama şunu anımsadıkça umutlanıyorum:
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 RAB'bin sevgisi hiç tükenmez, Merhameti asla son bulmaz;
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Her sabah tazelenir onlar, Sadakatin büyüktür.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 “Benim payıma düşen RAB'dir” diyor canım, “Bu yüzden O'na umut bağlıyorum.”
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 RAB kendisini bekleyenler, O'nu arayan canlar için iyidir.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 RAB'bin kurtarışını sessizce beklemek iyidir.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 İnsan için boyunduruğu gençken taşımak iyidir.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 RAB insana boyunduruk takınca, İnsan tek başına oturup susmalı;
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Umudunu kesmeden yere kapanmalı,
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Kendisine vurana yanağını dönüp Utanca doymalı;
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Çünkü Rab kimseyi sonsuza dek geri çevirmez.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Dert verse de, Büyük sevgisinden ötürü yine merhamet eder;
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Çünkü isteyerek acı çektirmez, İnsanları üzmez.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Ülkedeki bütün tutsakları ayak altında ezmeyi,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 Yüceler Yücesi'nin huzurunda insan hakkını saptırmayı,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 Davasında insana haksızlık etmeyi Rab doğru bulmaz.
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Rab buyurmadıkça kim bir şey söyler de yerine gelir?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 İyilikler gibi felaketler de Yüceler Yücesi'nin ağzından çıkmıyor mu?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 İnsan, yaşayan insan Niçin günahlarının cezasından yakınır?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Davranışlarımızı sınayıp gözden geçirelim, Yine RAB'be dönelim.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Ellerimizin yanısıra yüreklerimizi de göklerdeki Tanrı'ya açalım:
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 “Biz karşı çıkıp başkaldırdık, Sen bağışlamadın.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Öfkeyle örtünüp bizi kovaladın, Acımadan öldürdün.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Dualar sana erişmesin diye Bulutları örtündün.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Uluslar arasında bizi pisliğe, süprüntüye çevirdin.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Düşmanlarımızın hepsi bizimle alay etti.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Dehşet ve çukur, kırgın ve yıkım çıktı önümüze.”
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Kırılan halkım yüzünden Gözlerimden sel gibi yaşlar akıyor.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Durup dinmeden yaş boşanıyor gözümden,
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 RAB göklerden bakıp görünceye dek.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Kentimdeki kızların halini gördükçe Yüreğim sızlıyor.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Boş yere bana düşman olanlar bir kuş gibi avladılar beni.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Beni sarnıca atıp öldürmek istediler, Üzerime taş attılar.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Sular başımdan aştı, “Tükendim” dedim.
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 Sarnıcın dibinden seni adınla çağırdım, ya RAB;
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Sesimi, “Ahıma, çağrıma kulağını kapama!” dediğimi duydun.
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Seni çağırınca yaklaşıp, “Korkma!” dedin.
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Davamı sen savundun, ya Rab, Canımı kurtardın.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Bana yapılan haksızlığı gördün, ya RAB, Davamı sen gör.
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Benden nasıl öç aldıklarını, Bana nasıl dolap çevirdiklerini gördün.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Aşağılamalarını, ya RAB, Çevirdikleri bütün dolapları, Bana saldıranların dediklerini, Gün boyu söylendiklerini duydun.
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Oturup kalkışlarına bak, Alay konusu oldum türkülerine.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Yaptıklarının karşılığını ver, ya RAB.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 İnat etmelerini sağla, Lanetin üzerlerinden eksilmesin.
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Göklerinin altından öfkeyle kovala, yok et onları, ya RAB.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
