Eyüp 33
1 “Ama şimdi lütfen sözümü dinle, Eyüp, Söyleyeceğim her şeye kulak ver.
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Ağzımı açtım açacağım, Söyleyeceklerim dilimin ucunda.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 Sözlerim temiz bir yürekten çıkıyor, Dudaklarım bildiklerini içtenlikle söylüyor.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 Beni Tanrı'nın Ruhu yarattı, Her Şeye Gücü Yeten'in soluğu yaşam veriyor bana.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Elinden gelirse beni yanıtla, Kendini hazırla, karşımda dur.
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Tanrı'nın önünde ben de tıpkı senin gibiyim, Ben de balçıktan yaratıldım.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Onun için dehşetim seni yıldırmasın, Baskım sana ağır gelmesin.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 “Sesin hâlâ kulaklarımda, Şöyle demiştin:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 ‘Ben kusursuz ve günahsızım, Temiz ve suçsuzum.
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 Yine de Tanrı bana karşı bahane arıyor, Beni düşman görüyor.
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 Ayaklarımı tomruğa vuruyor, Yollarımı gözetliyor.’
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 “Ama sana şunu söyleyeyim, Bu konuda haksızsın. Çünkü Tanrı insandan büyüktür.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 İnsanın hiçbir sözünü yanıtlamıyor diye Niçin O'nunla çekişiyorsun?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Çünkü insan anlamasa da, Tanrı şu ya da bu yolla konuşur.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 Rüyada, geceleyin görümde, İnsanları ağır uyku basınca, Yatakta yatarlarken,
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 Kulaklarına konuşur, Uyarısıyla onları korkutur;
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 Onları yaptıkları kötülükten döndürmek, Gururdan uzak tutmak,
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 Canlarını çukurdan, Hayatlarını ölümden kurtarmak için.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 İnsan yatağında acılarla, Kemiklerinde dinmez sızılarla yola getirilir.
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 Öyle ki, içi yemek kaldırmaz, En lezzetli yiyecekten tiksinir.
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Eti erir, görünmez olur, Gözükmeyen kemikleri ortaya çıkar.
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 Canı çukura, Hayatı ölüm meleklerine yaklaşır.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 “Yine de insana doğruyu bildirmek için Yanında bir melek, bin melekten biri Arabulucu olarak bulunursa,
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 Ona lütfeder de, ‘Onu ölüm çukuruna inmekten kurtar, Ben fidyeyi buldum’ derse,
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 Eti çocuk eti gibi yenilenir, Gençlik günlerine döner.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Dua ettiğinde Tanrı ondan hoşnut kalır, O da Tanrı'nın yüzünü görüp sevinir. Tanrı onun durumunu düzeltir.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Sonra insanların önünde türkü çağırır: ‘Günah işleyip doğru yoldan saptım, Ama Tanrı hak ettiğim cezayı vermedi bana,
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Canımı çukura inmekten O kurtardı, Işığı görmek için yaşayacağım.’
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 “İşte, insanın canını çukurdan çıkarmak, Onu yaşam ışığıyla aydınlatmak için Tanrı bütün bunları iki kez, Hatta üç kez yapar.
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 “İyi dinle, Eyüp, kulak ver, Sen sus, ben konuşacağım.
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Söyleyeceğin bir şey varsa söyle, Çünkü seni haklı çıkarmak isterim.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Yoksa, beni dinle, Sus da sana bilgelik öğreteyim.”
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
