Eyüp 28

1 Gümüş maden ocağından elde edilir, Altını arıtmak için de bir yer vardır.

Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;

2 Demir topraktan çıkarılır, Bakırsa taştan.

a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.

3 İnsan karanlığa son verir, Koyu karanlığın, ölüm gölgesinin taşlarını Son sınırına kadar araştırır.

Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.

4 Maden kuyusunu insanların oturduğu yerden uzakta açar, İnsan ayağının unuttuğu yerlerde, Herkesten uzak iplere sarılıp sallanır.

Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.

5 Ekmek topraktan çıkar, Toprağın altı ise yanmış, altüst olmuştur.

A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.

6 Kayalarından laciverttaşı çıkar, Yüzeyi altın tozunu andırır.

Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.

7 Yırtıcı kuş yolu bilmez, Doğanın gözü onu görmemiştir.

Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;

8 Güçlü hayvanlar oraya ayak basmamış, Aslan oradan geçmemiştir.

nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.

9 Madenci elini çakmak taşına uzatır, Dağları kökünden altüst eder.

A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.

10 Kayaların içinden tüneller açar, Gözleri değerli ne varsa görür.

A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.

11 Irmakların kaynağını tıkar, Gizli olanı ışığa çıkarır.

Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.

12 Ama bilgelik nerede bulunur? Aklın yeri neresi?

De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?

13 İnsan onun değerini bilmez, Yaşayanlar diyarında ona rastlanmaz.

Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.

14 Engin, “Bende değil” der, Deniz, “Yanımda değil.”

A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.

15 Onun bedeli saf altınla ödenmez, Değeri gümüşle ölçülmez.

Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;

16 Ona Ofir altınıyla, değerli oniksle, Laciverttaşıyla değer biçilmez.

nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;

17 Ne altın ne cam onunla karşılaştırılabilir, Saf altın kaplara değişilmez.

nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;

18 Yanında mercanla billurun sözü edilmez, Bilgeliğin değeri mücevherden üstündür.

a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;

19 Kûş topazı onunla denk sayılmaz, Saf altınla ona değer biçilmez.

nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.

20 Öyleyse bilgelik nereden geliyor? Aklın yeri neresi?

A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?

21 O bütün canlıların gözünden uzaktır, Gökte uçan kuşlardan bile saklıdır.

El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.

22 Yıkım'la Ölüm: “Kulaklarımız ancak fısıltısını duydu” der.

Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.

23 Onun yolunu Tanrı anlar, Yerini bilen O'dur.

Isten érti az útját és ő tudja helyét.

24 Çünkü O yeryüzünün uçlarına kadar bakar, Göklerin altındaki her şeyi görür.

Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,

25 Rüzgara güç verdiği, Suları ölçtüğü,

hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.

26 Yağmura kural koyduğu, Yıldırıma yol açtığı zaman,

Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:

27 Bilgeliği görüp değerini biçti, Onu onaylayıp araştırdı.

akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;

28 İnsana, “İşte Rab korkusu, bilgelik budur” dedi, “Kötülükten kaçınmak akıllılıktır.”

és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.