< 1 Kolinitō 11 >

1 Ke mou muimui kiate au, ʻo hangē foki ko ʻeku [muimui ]ia Kalaisi.
Μιμηταί μου γίνεσθε, καθὼς κἀγὼ ˚Χριστοῦ.
2 Pea ko eni, ʻoku ou fakamālō kiate kimoutolu, ʻe kāinga, ʻi hoʻomou manatuʻi au ʻi he meʻa kotoa pē, ʻo fai ʻae ngaahi fekau, ʻo hangē ko ʻeku ʻatu ia kiate kimoutolu.
Ἐπαινῶ δὲ ὑμᾶς ὅτι πάντα μου μέμνησθε, καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν τὰς παραδόσεις κατέχετε.
3 Ka ko hoku loto ke mou ʻilo, ko e ʻulu ʻoe tangata kotoa pē ʻa Kalaisi; pea ko e ʻulu ʻoe fefine ʻae tangata; pea ko e ʻulu ʻo Kalaisi ʻae ʻOtua.
Θέλω δὲ ὑμᾶς εἰδέναι ὅτι παντὸς ἀνδρὸς ἡ κεφαλὴ ὁ ˚Χριστός ἐστιν, κεφαλὴ δὲ γυναικὸς ὁ ἀνήρ, κεφαλὴ δὲ τοῦ ˚Χριστοῦ ὁ ˚Θεός.
4 Ko e tangata kotoa pē ʻoku fai lotu pe kikite, kuo pūlou hono ʻulu, ʻoku fai taʻetaau ia mo hono ʻulu.
Πᾶς ἀνὴρ προσευχόμενος ἢ προφητεύων κατὰ κεφαλῆς ἔχων, καταισχύνει τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ.
5 Ka ko e fefine kotoa pē ʻoku lotu pe kikite, ʻoku taʻepūlou hono ʻulu, ʻoku ne fai taʻetaau mo hono ʻulu: he ʻoku tatau ia mo ʻene tekefua.
Πᾶσα δὲ γυνὴ προσευχομένη ἢ προφητεύουσα ἀκατακαλύπτῳ τῇ κεφαλῇ, καταισχύνει τὴν κεφαλὴν αὐτῆς, ἓν γάρ ἐστιν καὶ τὸ αὐτὸ τῇ ἐξυρημένῃ.
6 He kapau ʻoku ʻikai pūlou ʻae fefine, pea tekefua ia: pea kapau ko e meʻa fakamā ki he fefine ke kosikosi pe tekefua, pea pūlou ia.
Εἰ γὰρ οὐ κατακαλύπτεται γυνή, καὶ κειράσθω. Εἰ δὲ αἰσχρὸν γυναικὶ τὸ κείρασθαι ἢ ξυρᾶσθαι, κατακαλυπτέσθω.
7 He ko e moʻoni ʻoku ʻikai ngali mo e tangata ke pūlou hono ʻulu, he ko hono tatau ia mo e nāunau ʻoe ʻOtua: ka ko e nāunau ʻoe tangata ʻae fefine.
Ἀνὴρ μὲν γὰρ οὐκ ὀφείλει κατακαλύπτεσθαι τὴν κεφαλήν, εἰκὼν καὶ δόξα ˚Θεοῦ ὑπάρχων· ἡ γυνὴ δὲ δόξα ἀνδρός ἐστιν.
8 He ʻoku ʻikai mei he fefine ʻae tangata; ka ko e fefine mei he tangata.
Οὐ γάρ ἐστιν ἀνὴρ ἐκ γυναικός, ἀλλὰ γυνὴ ἐξ ἀνδρός.
9 Pea naʻe ʻikai fakatupu ʻae tangata maʻae fefine; ka ko e fefine maʻae tangata.
Καὶ γὰρ οὐκ ἐκτίσθη ἀνὴρ διὰ τὴν γυναῖκα, ἀλλὰ γυνὴ διὰ τὸν ἄνδρα.
10 Ko ia ʻoku totonu ai ke ʻai ʻe he fefine ʻae pūlou ʻi hono ʻulu, koeʻuhi ko e kau ʻāngelo.
Διὰ τοῦτο ὀφείλει ἡ γυνὴ ἐξουσίαν ἔχειν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς, διὰ τοὺς ἀγγέλους.
11 Ka ko eni, ʻoku ʻikai ʻai ʻae tangata kae ʻi he fefine, pea ʻoku ʻikai ʻai ʻae fefine kae ʻi he tangata, ʻi he ʻEiki.
Πλὴν οὔτε γυνὴ χωρὶς ἀνδρὸς, οὔτε ἀνὴρ χωρὶς γυναικὸς ἐν ˚Κυρίῳ.
12 Pea hangē ʻoku mei he tangata ʻae fefine, ʻoku pehē ʻoku mei he fefine ʻae tangata; ka ʻoku mei he ʻOtua ʻae ngaahi meʻa kotoa pē.
Ὥσπερ γὰρ ἡ γυνὴ ἐκ τοῦ ἀνδρός, οὕτως καὶ ὁ ἀνὴρ διὰ τῆς γυναικός, τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ ˚Θεοῦ.
13 Mou fifili ʻiate kimoutolu: ʻoku matamatalelei ke lotu ʻae fefine ki he ʻOtua taʻepūlou?
Ἐν ὑμῖν αὐτοῖς κρίνατε: πρέπον ἐστὶν γυναῖκα ἀκατακάλυπτον, τῷ ˚Θεῷ προσεύχεσθαι;
14 ‌ʻIkai ʻoku valoki loto ʻakimoutolu, kapau ʻoku louʻulu ʻae tangata, ko e meʻa fakamā ia kiate ia?
Οὐδὲ ἡ φύσις αὐτὴ διδάσκει ὑμᾶς ὅτι ἀνὴρ μὲν ἐὰν κομᾷ, ἀτιμία αὐτῷ ἐστιν,
15 Pea kapau ʻoku louʻulu ʻae fefine, ko e teunga ia kiate ia; he kuo foaki kiate ia ʻae louʻulu ko e pūlou.
γυνὴ δὲ ἐὰν κομᾷ, δόξα αὐτῇ ἐστιν; Ὅτι ἡ κόμη ἀντὶ περιβολαίου δέδοται αὐτῇ.
16 Pea kapau ʻoku fie fakakikihi ai ha taha, pea ʻoku ʻikai siʻi haʻatau meʻa pehē, pe ʻi he ngaahi siasi ʻoe ʻOtua.
Εἰ δέ τις δοκεῖ φιλόνεικος εἶναι, ἡμεῖς τοιαύτην συνήθειαν οὐκ ἔχομεν, οὐδὲ αἱ ἐκκλησίαι τοῦ ˚Θεοῦ.
17 Ka ʻi he meʻa ko eni ʻoku ou fakahā atu, ʻoku ʻikai te u fakamālō ai [ʻakimoutolu], koeʻuhi ʻoku mou fakataha kae ʻikai ke ʻāsili ai ʻae lelei, ka ko e kovi.
Τοῦτο δὲ παραγγέλλων, οὐκ ἐπαινῶ, ὅτι οὐκ εἰς τὸ κρεῖσσον, ἀλλὰ εἰς τὸ ἧσσον, συνέρχεσθε.
18 He ko e ʻuluaki meʻa, ʻoka mou ka fakataha ko e siasi, ʻoku ou fanongo ʻoku ai ʻae ngaahi mavahevahe ʻiate kimoutolu; pea ʻoku ou meimei tui ki ai.
Πρῶτον μὲν γὰρ συνερχομένων ὑμῶν ἐν ἐκκλησίᾳ, ἀκούω σχίσματα ἐν ὑμῖν ὑπάρχειν, καὶ μέρος τι πιστεύω.
19 He kuo pau ke ai ʻae ngaahi faʻahinga ʻiate kimoutolu, koeʻuhi ke ʻilonga ai ʻakinautolu ʻiate kimoutolu ʻoku lelei.
Δεῖ γὰρ καὶ αἱρέσεις ἐν ὑμῖν εἶναι, ἵνα καὶ οἱ δόκιμοι φανεροὶ γένωνται ἐν ὑμῖν.
20 Ko ia ʻoka mou ka fakataha ʻi he potu pe taha, ʻoku ʻikai ko e kai ia ʻoe ʻohomohe ʻae ʻEiki.
Συνερχομένων οὖν ὑμῶν ἐπὶ τὸ αὐτὸ, οὐκ ἔστιν Κυριακὸν δεῖπνον φαγεῖν.
21 Koeʻuhi ʻoka kai, ʻoku taki taha tomuʻa toʻo mai ʻene kai ʻaʻana: pea fiekaia ʻae tokotaha, pea kona ʻae tokotaha.
Ἕκαστος γὰρ τὸ ἴδιον δεῖπνον προλαμβάνει ἐν τῷ φαγεῖν, καὶ ὃς μὲν πεινᾷ, ὃς δὲ μεθύει.
22 Ko e hā ia? He ʻoku ʻikai hamou ngaahi fale ke kai mo inu ai? Pe ko hoʻomou manuki ia ki he siasi ʻoe ʻOtua, mo fakamā ʻakinautolu ʻoku masiva? Te u pehē atu kiate kimoutolu ko e hā? Te u fakamālō ʻi he meʻa ni? ʻOku ʻikai te u fakamālō ai.
Μὴ γὰρ οἰκίας οὐκ ἔχετε εἰς τὸ ἐσθίειν καὶ πίνειν; Ἢ τῆς ἐκκλησίας τοῦ ˚Θεοῦ καταφρονεῖτε, καὶ καταισχύνετε τοὺς μὴ ἔχοντας; Τί εἴπω ὑμῖν; Ἐπαινέσω ὑμᾶς ἐν τούτῳ; Οὐκ ἐπαινῶ!
23 He kuo u maʻu mei he ʻEiki ʻaia naʻaku ʻatu foki kiate kimoutolu, koeʻuhi naʻe toʻo ʻae mā ʻe he ʻEiki ko Sisu ʻi he pō ko ia naʻe lavakiʻi ai ia:
Ἐγὼ γὰρ παρέλαβον ἀπὸ τοῦ ˚Κυρίου, ὃ καὶ παρέδωκα ὑμῖν, ὅτι ὁ ˚Κύριος ˚Ἰησοῦς ἐν τῇ νυκτὶ ᾗ παρεδίδετο, ἔλαβεν ἄρτον
24 Pea hili ʻene ʻatu ʻae fakafetaʻi, ne ne pakipakiʻi ia, ʻo ne pehē, “Toʻo, ʻo kai: ko hoku sino eni, ʻaia kuo momo koeʻuhi ko kimoutolu: fai eni ko e fakamanatu kiate au.”
καὶ εὐχαριστήσας ἔκλασεν, καὶ εἶπεν, “Τοῦτό μού ἐστιν τὸ σῶμα, τὸ ὑπὲρ ὑμῶν· τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν.”
25 Pea pehē foki [ʻene toʻo ]ʻae ipu, hili ʻene kai ʻae ʻohomohe, ʻo ne pehē, “Ko e ipu eni ʻoe fuakava foʻou ʻi hoku toto: mou fai eni, ko e fakamanatu kiate au, ʻi hoʻomou faʻa inu ia.”
Ὡσαύτως καὶ τὸ ποτήριον μετὰ τὸ δειπνῆσαι λέγων, “‘Τοῦτο τὸ ποτήριον ἡ καινὴ διαθήκη ἐστὶν ἐν τῷ ἐμῷ αἵματι’· τοῦτο ποιεῖτε, ὁσάκις ἐὰν πίνητε, εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν.”
26 He ʻoka mou ka kai ʻae mā ni, mo inu ʻi he ipu ni, ʻoku mou fakahā ai ʻae pekia ʻae ʻEiki kaeʻoua ke haʻu ia.
Ὁσάκις γὰρ ἐὰν ἐσθίητε τὸν ἄρτον τοῦτον, καὶ τὸ ποτήριον πίνητε, τὸν θάνατον τοῦ ˚Κυρίου καταγγέλλετε, ἄχρι οὗ ἔλθῃ.
27 Pea ko ia ia ʻe kai ʻae mā ni, mo inu ʻi he ipu ʻoe ʻEiki, mo taʻefakaʻapaʻapa, ʻe halaia ai ia ʻi he sino mo e taʻataʻa ʻoe ʻEiki.
Ὥστε ὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον ἢ πίνῃ τὸ ποτήριον τοῦ ˚Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ ˚Κυρίου.
28 Ka ʻoku lelei ke ʻahiʻahi ia ʻe he tangata, pea ke pehē pe ʻene kai ʻi he mā, mo inu ʻi he ipu.
Δοκιμαζέτω δὲ ἄνθρωπος ἑαυτόν, καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω, καὶ ἐκ τοῦ ποτηρίου πινέτω.
29 He ko ia ʻoku ne kai mo inu taʻefakaʻapaʻapa, ʻoku ne kai mo inu ʻae malaʻia kiate ia, ko ʻene taʻeʻiloʻi ʻae sino ʻoe ʻEiki.
Ὁ γὰρ ἐσθίων καὶ πίνων κρίμα ἑαυτῷ, ἐσθίει καὶ πίνει μὴ διακρίνων τὸ σῶμα.
30 Ko ia ʻoku vaivai ai mo mahaki ʻae tokolahi ʻiate kimoutolu, pea mohe ʻae tokolahi.
Διὰ τοῦτο ἐν ὑμῖν πολλοὶ ἀσθενεῖς καὶ ἄρρωστοι, καὶ κοιμῶνται ἱκανοί.
31 He ka ne tau fakamaauʻi ʻakitautolu, pehē, ʻe ʻikai fakamaau kiate kitautolu.
Εἰ δὲ ἑαυτοὺς διεκρίνομεν, οὐκ ἂν ἐκρινόμεθα.
32 Pea ka fakamaaua ʻakitautolu, ko hotau tautea ia mei he ʻEiki, koeʻuhi ke ʻoua naʻa tau malaʻia fakataha mo māmani.
Κρινόμενοι δὲ ὑπὸ τοῦ ˚Κυρίου, παιδευόμεθα, ἵνα μὴ σὺν τῷ κόσμῳ κατακριθῶμεν.
33 Ko ia, hoku kāinga, ʻoka mou ka fakataha ke kai, mou fetataliʻaki pe kiate kimoutolu.
Ὥστε, ἀδελφοί μου, συνερχόμενοι εἰς τὸ φαγεῖν, ἀλλήλους ἐκδέχεσθε.
34 Pea kapau ʻoku fiekaia ha taha, ke kai pe ʻe ia ʻi hono ʻapi; koeʻuhi ke ʻoua naʻa mou fakataha ki he malaʻia. Pea te u fakatonutonu hono toe ʻo kau ka hoko atu.
Εἴ τις πεινᾷ, ἐν οἴκῳ ἐσθιέτω, ἵνα μὴ εἰς κρίμα συνέρχησθε. Τὰ δὲ λοιπὰ, ὡς ἂν ἔλθω, διατάξομαι.

< 1 Kolinitō 11 >