Job 9

1 Y respondió Job, y dijo:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Ciertamente yo conozco que es así; ¿y cómo se justificará el hombre con Dios?

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3 Si quisiere contender con él, no le podrá responder a una cosa de mil.

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4 El es sabio de corazón, y fuerte en fuerza, ¿quién se endureció contra él, y quedó en paz?

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5 Que arranca los montes con su furor, y no conocen quién los trastornó;

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

6 que remueve la tierra de su lugar, y hace temblar sus columnas;

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7 que manda al sol, y no sale; y sella las estrellas.

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

8 El solo extiende los cielos, y anda sobre las alturas del mar.

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9 El que hizo la Osa, y el Orión, y las Pléyades, y los lugares secretos del mediodía;

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10 el que hace cosas grandes e incomprensibles, y maravillosas, sin número.

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

11 He aquí que él pasará delante de mí, y yo no lo veré; y pasará, y no lo entenderé.

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

12 He aquí, arrebatará; ¿quién le hará restituir? ¿Quién le dirá: Qué haces?

Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13 Dios no tornará atrás su ira, y debajo de él se encorvan los que ayudan a la soberbia.

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14 ¿Cuánto menos le responderé yo, y eligiré mis palabras con él?

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15 Que aunque yo sea justo, no responderé; antes habré de rogar a mi juez.

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

16 Que si yo le invocase, y él me respondiese, aún no creeré que haya escuchado mi voz.

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17 Porque me ha quebrado con tempestad, y ha aumentado mis heridas sin causa.

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18 Que aún no me ha concedido que tome mi aliento; mas me ha llenado de amarguras.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

19 Si habláramos de su potencia, fuerte por cierto es; si de su juicio, ¿quién me emplazará?

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

20 Si yo me justificare, me condenará mi boca; si me predicare perfecto, él me hará inicuo.

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

21 Si yo me predicare imperfecto, no conozco mi alma; condenaré mi vida.

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

22 Una cosa resta es a saber que yo diga: Al perfecto y al impío él los consume.

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

23 Si es azote, mate de presto, y no se ría de la prueba de los inocentes.

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

24 La tierra es entregada en manos de los impíos, y él cubre el rostro de sus jueces. Si no es él el que lo hace, ¿quién es? ¿Dónde está?

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

25 Mis días han sido más ligeros que un correo; huyeron, y nunca vieron bien.

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

26 Pasaron con los navíos de Ebeh; o como el águila que se arroja a la presa.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

27 Si digo: Quiero olvidar mi queja, dejaré mi aburrimiento, y me esforzaré.

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

28 Temo todos mis trabajos; sé que no me perdonarás.

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

29 Si yo soy impío, ¿para qué trabajaré en vano?

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

30 Aunque me lave con aguas de nieve, y aunque limpie mis manos con la misma limpieza,

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

31 aún me hundirás en el hoyo; y mis propios vestidos me abominarán.

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

32 Porque no es hombre como yo, para que yo le responda, y vengamos juntamente a juicio.

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.

33 No hay entre nosotros árbitro que ponga su mano sobre nosotros ambos.

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

34 Quite de sobre mí su verdugo, y su terror no me perturbe.

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

35 Y hablaré, y no le temeré; porque en este estado no estoy en mí.

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!