Job 11

1 Y RESPONDIÓ Sophar Naamathita, y dijo:

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2 ¿Las muchas palabras no han de tener respuesta? ¿y el hombre parlero será justificado?

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3 ¿Harán tus falacias callar á los hombres? ¿y harás escarnio, y no habrá quien te avergüence?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4 Tú dices: Mi conversar es puro, y yo soy limpio delante de tus ojos.

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5 Mas ¡oh quién diera que Dios hablara, y abriera sus labios contigo,

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6 Y que te declarara los arcanos de la sabiduría, que [son] de doble [valor] que la hacienda! Conocerías entonces que Dios te ha castigado menos que tu iniquidad merece.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

7 ¿Alcanzarás tú el rastro de Dios? ¿llegarás tú á la perfección del Todopoderoso?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8 Es más alto que los cielos: ¿qué harás? Es más profundo que el infierno: ¿cómo lo conocerás? (Sheol h7585)

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)

9 Su dimensión es más larga que la tierra, y más ancha que la mar.

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10 Si cortare, ó encerrare, ó juntare, ¿quién podrá contrarrestarle?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11 Porque él conoce á los hombres vanos: ve asimismo la iniquidad, ¿y no hará caso?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12 El hombre vano se hará entendido, aunque nazca como el pollino del asno montés.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13 Si tú apercibieres tu corazón, y extendieres á él tus manos;

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14 Si alguna iniquidad hubiere en tu mano, y la echares de ti, y no consintieres que more maldad en tus habitaciones;

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15 Entonces levantarás tu rostro limpio de mancha, y serás fuerte y no temerás:

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

16 Y olvidarás tu trabajo, ó te acordarás de él como de aguas que pasaron:

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

17 Y en mitad de la siesta se levantará bonanza; resplandecerás, y serás como la mañana:

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18 Y confiarás, que habrá esperanza; y cavarás, y dormirás seguro:

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19 Y te acostarás, y no habrá quien te espante: y muchos te rogarán.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

20 Mas los ojos de los malos se consumirán, y no tendrán refugio; y su esperanza será agonía del alma.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!