< Salmos 22 >

1 ¡Dios mío, Dios mío! ¿por qué me has dejado? ¿estás lejos de mi salud, de las palabras de mi gemido?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Dios mío, clamo de día, y no oyes; y de noche, y no hay para mí silencio.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Y tú, santo, habitante, alabanzas de Israel.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 En ti esperaron nuestros padres: esperaron, y los salvaste.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Clamaron a ti, y fueron librados: esperaron en ti, y no se avergonzaron.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Y yo, gusano, y no varón: vergüenza de hombres y desecho del pueblo.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Todos los que me ven, escarnecen de mí: echan de los labios, menean la cabeza.
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 Remíte se a Jehová, líbrele, que le quiere bien.
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Empero tú eres el que me sacó del vientre: el que me haces esperar desde los pechos de mi madre.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 Sobre ti estoy echado desde la matriz: desde el vientre de mi madre tú eres mi Dios.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 No te alejes de mí, porque la angustia está cerca: porque no hay quien ayude.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Rodeáronme muchos toros: fuertes toros de Basán me cercaron.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 Abrieron sobre mí su boca, como león que hace presa y que brama.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Como aguas me escurrí, y descoyuntáronse todos mis huesos: mi corazón fue como cera desliéndose en medio de mis entrañas.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Secóse como un tiesto mi vigor, y mi lengua se pegó a mis paladares: y en el polvo de la muerte me has puesto.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Porque me rodearon perros: cercáronme cuadrilla de malignos: horadaron mis manos y mis pies.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 Contaría todos mis huesos: ellos miran, me consideran:
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 Partieron entre sí mis vestidos: y sobre mi ropa echaron suertes.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Mas tú, Jehová, no te alejes: fortaleza mía, apresúrate para mi socorro.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Escapa de la espada mi alma; de poder del perro mi única.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Sálvame de la boca del león: y de los cuernos de los unicornios óyeme.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Contaré tu nombre a mis hermanos: en medio de la congregación te alabaré.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Los que teméis a Jehová, alabádle; toda la simiente de Jacob, glorificádle; y teméd de él toda la simiente de Israel.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Porque no menospreció, ni abominó, la aflicción del pobre, ni escondió su rostro de él: y cuando clamó a él, le oyó.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 De ti será mi alabanza en la grande congregación: mis votos pagaré delante de los que le temen.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Comerán los pobres, y hartarse han: alabarán a Jehová los que le buscan: vivirá vuestro corazón para siempre.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Acordarse han, y volverse han a Jehová todos los términos de la tierra; y humillarse han delante de ti todas las familias de las gentes.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Porque de Jehová es el reino: y él se enseñoreará de las naciones.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Comieron, y adoraron todos los gruesos de la tierra: delante de él se arrodillaron todos los que descienden al polvo: y sus almas no vivificaron.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 La simiente le servirá: será contada a Jehová perpetuamente.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 Vendrán, y anunciarán al pueblo que naciere, su justicia que él hizo.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

< Salmos 22 >