Proverbios 7
1 Hijo mío, guarda mis razones, y encierra contigo mis mandamientos.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Guarda mis mandamientos, y vivirás; y mi ley como las niñas de tus ojos.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Lígalos a tus dedos: escríbelos en la tabla de tu corazón.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Di a la sabiduría: Tú eres mi hermana; y a la inteligencia llama parienta:
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Para que te guarden de la mujer ajena, y de la extraña, que ablanda sus palabras.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Porque mirando yo por la ventana de mi casa, por mi ventana,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Miré entre los simples, consideré entre los mancebos un mancebo falto de entendimiento,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 El cual pasaba por la calle, junto a su esquina; e iba camino de su casa,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 A la tarde del día, ya que oscurecía, en la oscuridad y tiniebla de la noche:
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Y veis aquí una mujer, que le sale al encuentro con atavío de ramera, astuta de corazón,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Alborotadora y rencillosa: sus pies no pueden estar en casa:
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Ahora de fuera, ahora por las plazas: asechando por todas las encrucijadas.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Y traba de él, y bésale; desvergonzó su rostro; y díjole:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Sacrificios de paz he prometido, hoy he pagado mis votos:
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Por tanto he salido a encontrarte, buscando diligentemente tu faz; y héte hallado.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Con paramentos he emparamentado mi cama, alzados con cuerdas de Egipto.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 He sahumado mi cámara con mirra, áloes, y canela.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Ven, embriaguémosnos de amores hasta la mañana: alegrémosnos en amores.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Porque el marido no está en su casa, ha ido a un viaje muy largo:
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 El saco del dinero llevó en su mano, el día de la fiesta volverá a su casa.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Derribóle con la multitud de la suavidad de sus palabras: con la blandura de sus labios le compelió.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Váse en pos de ella luego, como va el buey al degolladero, y como el insensato a las prisiones para ser castigado:
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 De tal manera que la saeta traspasó su hígado: como el ave que se apresura al lazo, y no sabe que es contra su vida.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Ahora pues hijos, oídme, y estád atentos a las razones de mi boca.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 No se aparte a sus caminos tu corazón; y no yerres en sus veredas.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Porque a muchos ha hecho caer muertos; y todos los fuertes han sido muertos por ella.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
