Job 32

1 Y cesaron estos tres varones de responder a Job, por cuanto él era justo en sus ojos.

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

2 Y Eliú, hijo de Baraquel, Buzita, de la familia de Ram, se enojó con furor contra Job: enojóse con furor, por cuanto justificaba su vida más que a Dios.

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

3 Enojóse asimismo con furor contra sus tres amigos, por cuanto no hallaban que responder, habiendo condenado a Job.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

4 Y Eliú había esperado a Job en la disputa; porque todos eran más viejos de días que él.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

5 Y viendo Eliú que no había respuesta en la boca de aquellos tres varones, su furor se encendió.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

6 Y respondió Eliú, hijo de Baraquel, Buzita, y dijo: Yo soy menor de días, y vosotros viejos; por tanto he tenido miedo, y he temido de declararos mi opinión.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

7 Yo decía: Los días hablarán, y la muchedumbre de años declarará sabiduría.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

8 Ciertamente espíritu hay en el hombre, e inspiración del Omnipotente los hace que entiendan.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

9 No los grandes son los sabios: ni los viejos entienden el derecho.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

10 Por tanto yo dije: Escuchádme, declararé mi sabiduría yo también.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

11 He aquí, yo he esperado a vuestras razones, he escuchado vuestros argumentos entre tanto que buscáis palabras.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

12 Y aun os he considerado, y he aquí, que no hay de vosotros quien redarguya a Job, y responda a sus razones.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

13 Porque no digáis: Nosotros hemos hallado sabiduría: Dios le desechó, y no hombre.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

14 Ni tampoco Job enderezó a mi sus palabras, ni yo le responderé con vuestras razones.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

15 Espantáronse, no respondieron más, quitáronseles las hablas.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

16 Y yo esperé, porque no hablaban: antes pararon, y no respondieron más.

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

17 Responderé pues también yo mi parte, declararé también yo mi opinión:

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

18 Porque estoy lleno de palabras: y el espíritu de mi vientre me constriñe.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

19 De cierto mi vientre es como el vino que no tiene respiradero, y se rompe como odres nuevos.

Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.

20 Hablaré pues, y respiraré: abriré mis labios, y responderé.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

21 No haré ahora acepción de personas, ni usaré con hombre de lisonjeros títulos.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

22 Porque no sé hablar lisonjas: de otra manera en breve me consuma mi hacedor.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!