Job 30

1 Mas ahora los más mozos de días que yo, se rien de mí, cuyos padres yo desdeñara de ponerlos con los perros de mi ganado,

És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

2 Porque ¿para qué había yo menester la fuerza de sus manos, en los cuales pereció el tiempo?

Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

3 Por causa de la pobreza y de la hambre solos: que huían a la soledad, al lugar tenebroso, asolado y desierto.

szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

4 Que cogían malvas entre los árboles, y raíces de enebros para calentarse.

a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

5 Eran echados de entre las gentes, y todos les daban grita como a ladrón.

Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

6 Que habitaban en las barrancas de los arroyos, en las cavernas de la tierra, y en las piedras.

Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

7 Que bramaban entre las matas, y se congregaban debajo de las espinas.

Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

8 Hijos de viles, y hombres sin nombre: mas bajos que la misma tierra.

Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

9 Y ahora yo soy su canción, y soy hecho a ellos refrán.

De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

10 Abomínanme, aléjanse de mí; y aun de mi rostro no detuvieron su saliva.

Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

11 Porque Dios desató mi cuerda, y me afligió; y quitaron el freno delante de mi rostro.

Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

12 A la mano derecha se levantaron los muchachos; rempujaron mis pies, y pisaron sobre mí las sendas de su contrición.

Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

13 Mi senda derribaron: aprovecháronse de mi quebrantamiento; contra los cuales no hubo ayudador.

Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

14 Vinieron como por portillo ancho: revolviéronse por mi calamidad.

Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

15 Turbaciones se convirtieron sobre mí: combatieron como un viento mi voluntad, y mi salud como nube que pasa.

Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

16 Y ahora mi alma está derramada en mí: días de aflicción me han comprendido.

És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

17 De noche taladra sobre mí mis huesos, y mis pulsos no reposan.

Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

18 Con la grandeza de la fuerza del dolor mi vestidura es mudada; cíñeme como el collar de mi ropa.

Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

19 Derribóme en el lodo, y soy semejante al polvo, y a la ceniza.

Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

20 Clamo a ti, y no me oyes: me presento, y no me echas de ver.

Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

21 Háste tornado cruel para mí: con la fortaleza de tu mano me amenazas.

kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

22 Levantásteme, e hicísteme cabalgar sobre el viento, y derretiste en mí el ser.

Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

23 Porque yo conozco que me tornas a la muerte, y a la casa determinada a todo viviente.

Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

24 Mas él no extenderá la mano contra el sepulcro; ¿clamarán los sepultados cuando él los quebrantare?

Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

25 ¿No lloré yo al afligido, y mi alma no se entristeció sobre el menesteroso?

Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

26 Cuando esperaba el bien, entonces me vino el mal; y cuando esperaba la luz, vino la oscuridad.

Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

27 Mis entrañas hierven, y no reposan: previniéronme días de aflicción.

Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

28 Denegrido anduve, y no por el sol: levantéme en la congregación, y clamé.

Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

29 Hermano fui de los dragones, y compañero de las hijas del avestruz.

Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30 Mi cuero está denegrido sobre mí, y mis huesos se secaron con sequedad.

Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

31 Y mi arpa se tornó en luto, y mi órgano en voz de lamentantes.

Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.