Job 24

1 ¿Por qué no son ocultos los tiempos al Todopoderoso, pues los que le conocen no ven sus días?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

2 Toman los términos, roban los ganados, y los apacientan.

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3 Llévanse el asno de los huérfanos, prendan el buey de la viuda.

Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4 Hacen apartar del camino a los pobres, y todos los pobres de la tierra se esconden.

Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5 He aquí, que como asnos monteses en el desierto salen a su obra madrugando para robar; el desierto es su mantenimiento, y de sus hijos.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

6 En el campo siegan su pasto, y los impíos vendimian la viña.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

7 Al desnudo hacen dormir sin ropa, y que en el frío no tenga cobertura.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8 De la inundación de los montes fueron humedecidos; y abrazaron las peñas sin tener en que cubrirse.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9 Al huérfano del pecho roban, y de sobre el pobre toman la prenda.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

10 Al desnudo hacen andar sin vestido, y a los hambrientos quitan los manojos.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11 De dentro de sus paredes exprimen el aceite, pisan los lagares, y mueren de sed.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12 De la ciudad claman los hombres, y las almas de los muertos dan voces, y Dios no puso estorbo.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

13 Ellos son los que son rebeldes a la luz: nunca conocieron sus caminos, ni estuvieron en sus veredas.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14 A la luz se levanta el matador: mata al pobre y al necesitado, y de noche es como ladrón.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15 El ojo del adúltero está aguardando la noche, diciendo: No me verá nadie, y esconderá su rostro.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

16 En las tinieblas minan las casas, que de día se señalaron: no conocen la luz.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17 Porque a todos ellos la mañana les es como sombra de muerte: si son conocidos, terrores de sombra de muerte los toman.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18 Son livianos sobre las aguas: su porción es maldita en la tierra. Nunca vienen por el camino de las viñas.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

19 La sequedad, y también el calor roban las aguas de la nieve; y el sepulcro a los pecadores. (Sheol h7585)

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)

20 El misericordioso se olvidará de ellos, los gusanos sentirán dulzura de ellos: nunca más habrá de ellos memoria; y como un árbol será quebrantada la iniquidad.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21 A la mujer estéril que no paría, afligió: y a la viuda nunca hizo bien.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22 Mas a los violentos adelantó con su poder: levantóse, y no fió a nadie en la vida.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23 Si algunos le dieron a crédito, y se afirmó en ellos; sus ojos tuvo puestos sobre los caminos de ellos.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24 Fueron enaltecidos por un poco, y desaparecieron, y son abatidos como cada cual: serán encerrados, y cortados como cabezas de espigas.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

25 Y si no es así, ¿quién me desmentirá ahora, o tornará en nada mis palabras?

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?