Job 16

1 Y respondió Job, y dijo:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Muchas veces he oído cosas como estas: consoladores molestos sois todos vosotros.

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3 ¿Han de tener fin las palabras ventosas? ¿o qué te animará a responder?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

4 También yo hablaría como vosotros. Ojalá vuestra alma estuviera en lugar de la mía, que yo os tendría compañía en las palabras, y sobre vosotros movería mi cabeza.

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

5 Esforzaríaos con mi boca, y la consolación de mis labios detendría el dolor.

Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

6 Mas si hablo, mi dolor no cesa; y si dejo de hablar, no se aparta de mí.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

7 Empero ahora me ha fatigado: ha asolado toda mi compañía.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

8 Háme arrugado: el testigo es mi magrez, que se levanta contra mí para testificar en mi rostro.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

9 Su furor me arrebató, y me ha sido contrario: crujió sus dientes contra mí; contra mí aguzó sus ojos mi enemigo.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

10 Abrieron contra mi su boca, hirieron mis mejillas con afrenta: contra mí se juntaron todos.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

11 Háme entregado Dios al mentiroso, y en las manos de los impíos me hizo temblar.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

12 Próspero estaba, y desmenuzóme; y arrebatóme por la cerviz, y despedazóme, y púsome a sí por hito.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

13 Cercáronme sus flecheros, partió mis riñones, y no perdonó: mi hiel derramó por tierra.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

14 Quebrantóme de quebrantamiento sobre quebrantamiento: corrió contra mí como un gigante.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

15 Yo cosí saco sobre mi piel, y cargué mi cabeza de polvo.

Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16 Mi rostro está enlodado con lloro, y mis párpados entenebrecidos;

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

17 Sobre no haber iniquidad en mis manos, y haber sido limpia mi oración.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18 ¡Oh tierra no cubras mi sangre, y no haya lugar a mi clamor!

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19 Por cierto aun ahora en los cielos está mi testigo, y mi testigo en las alturas.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

20 Mis disputadores son mis amigos: mas mis ojos a Dios destilan.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

21 ¡ Ojalá pudiese disputar el hombre con Dios, como puede con su prójimo!

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

22 Mas los años contados vendrán: y yo andaré el camino por donde no volveré.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.