lUkaH 17
1 itaH paraM yIzuH ziSyAn uvAca, vighnairavazyam AgantavyaM kintu vighnA yena ghaTiSyante tasya durgati rbhaviSyati|
Ezt mondta a tanítványoknak: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki ilyeneket okoz.
2 eteSAM kSudraprANinAm ekasyApi vighnajananAt kaNThabaddhapeSaNIkasya tasya sAgarAgAdhajale majjanaM bhadraM|
Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe dobják, mintha csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül.
3 yUyaM sveSu sAvadhAnAstiSThata; tava bhrAtA yadi tava kiJcid aparAdhyati tarhi taM tarjaya, tena yadi manaH parivarttayati tarhi taM kSamasva|
Vigyázzatok magatokra!“„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, fedd meg, és ha megbánja, bocsáss meg neki.
4 punarekadinamadhye yadi sa tava saptakRtvo'parAdhyati kintu saptakRtva Agatya manaH parivartya mayAparAddham iti vadati tarhi taM kSamasva|
És ha egy napon hétszer is vétkezik ellened, és egy napon hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.“
5 tadA preritAH prabhum avadan asmAkaM vizvAsaM varddhaya|
Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Növeld hitünket!“
6 prabhuruvAca, yadi yuSmAkaM sarSapaikapramANo vizvAsosti tarhi tvaM samUlamutpATito bhUtvA samudre ropito bhava kathAyAm etasyAm etaduDumbarAya kathitAyAM sa yuSmAkamAjJAvaho bhaviSyati|
Ezt mondta az Úr: „Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, és ezt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben, az engedelmeskedne nektek.
7 aparaM svadAse halaM vAhayitvA vA pazUn cArayitvA kSetrAd Agate sati taM vadati, ehi bhoktumupaviza, yuSmAkam etAdRzaH kosti?
„Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, és megjön a mezőről, mindjárt azt mondja neki: Jöjj, és ülj az asztalhoz?
8 varaJca pUrvvaM mama khAdyamAsAdya yAvad bhuJje pivAmi ca tAvad baddhakaTiH paricara pazcAt tvamapi bhokSyase pAsyasi ca kathAmIdRzIM kiM na vakSyati?
Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts vacsorát, és övezd fel magad, és szolgálj nekem, míg én eszem és iszom, te pedig azután egyél és igyál!?
9 tena dAsena prabhorAjJAnurUpe karmmaNi kRte prabhuH kiM tasmin bAdhito jAtaH? netthaM budhyate mayA|
Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt tette, amit neki parancsolt? Nem gondolom.
10 itthaM nirUpiteSu sarvvakarmmasu kRteSu satmu yUyamapIdaM vAkyaM vadatha, vayam anupakAriNo dAsA asmAbhiryadyatkarttavyaM tanmAtrameva kRtaM|
Hasonlóképpen ti is, ha mindazt megtették, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami kötelességünk volt.“
11 sa yirUzAlami yAtrAM kurvvan zomiroNgAlIlpradezamadhyena gacchati,
Történt, amikor útban volt Jeruzsálem felé, átment Samária és Galilea között.
12 etarhi kutracid grAme pravezamAtre dazakuSThinastaM sAkSAt kRtvA
Amikor egy faluba ért, tíz leprás férfi jött elé, akik távol megálltak,
13 dUre tiSThanata uccai rvaktumArebhire, he prabho yIzo dayasvAsmAn|
és hangosan ezt kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!“
14 tataH sa tAn dRSTvA jagAda, yUyaM yAjakAnAM samIpe svAn darzayata, tataste gacchanto rogAt pariSkRtAH|
Amikor meglátta őket, ezt mondta: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.“És történt, hogy míg odamentek, megtisztultak.
15 tadA teSAmekaH svaM svasthaM dRSTvA proccairIzvaraM dhanyaM vadan vyAghuTyAyAto yIzo rguNAnanuvadan taccaraNAdhobhUmau papAta;
Egy pedig közülük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan dicsőítette Istent.
16 sa cAsIt zomiroNI|
Lába elé borulva adott hálát. Ez pedig samáriai volt.
17 tadA yIzuravadat, dazajanAH kiM na pariSkRtAH? tahyanye navajanAH kutra?
Jézus ekkor így szólt: „Nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc?
18 IzvaraM dhanyaM vadantam enaM videzinaM vinA kopyanyo na prApyata|
Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez az egy idegen?“
19 tadA sa tamuvAca, tvamutthAya yAhi vizvAsaste tvAM svasthaM kRtavAn|
És ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged.“
20 atha kadezvarasya rAjatvaM bhaviSyatIti phirUzibhiH pRSTe sa pratyuvAca, Izvarasya rAjatvam aizvaryyadarzanena na bhaviSyati|
Amikor megkérdezték a farizeusok, hogy mikor jön el Isten országa, így felelt nekik: „Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.
21 ata etasmin pazya tasmin vA pazya, iti vAkyaM lokA vaktuM na zakSyanti, Izvarasya rAjatvaM yuSmAkam antarevAste|
Sem azt nem mondják: Íme, itt, vagy íme, ott van, mert Isten országa bennetek van!“
22 tataH sa ziSyAn jagAda, yadA yuSmAbhi rmanujasutasya dinamekaM draSTum vAJchiSyate kintu na darziSyate, IdRkkAla AyAti|
A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Eljön az idő, amikor szeretnétek egyet látni az Emberfia napjai közül, de nem láttok.
23 tadAtra pazya vA tatra pazyeti vAkyaM lokA vakSyanti, kintu teSAM pazcAt mA yAta, mAnugacchata ca|
Mondják majd nektek: Íme, itt, vagy íme, ott van, de ne menjetek oda, és ne fussatok utána.
24 yatastaDid yathAkAzaikadizyudiya tadanyAmapi dizaM vyApya prakAzate tadvat nijadine manujasUnuH prakAziSyate|
Mert amint a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy jön el az Emberfia az ő napján.
25 kintu tatpUrvvaM tenAnekAni duHkhAni bhoktavyAnyetadvarttamAnalokaizca so'vajJAtavyaH|
De előbb sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.
26 nohasya vidyamAnakAle yathAbhavat manuSyasUnoH kAlepi tathA bhaviSyati|
És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is.
27 yAvatkAlaM noho mahApotaM nArohad AplAvivAryyetya sarvvaM nAnAzayacca tAvatkAlaM yathA lokA abhuJjatApivan vyavahan vyavAhayaMzca;
Ettek, ittak, megnősültek, férjhez mentek addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába, és eljött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.
28 itthaM loTo varttamAnakAlepi yathA lokA bhojanapAnakrayavikrayaropaNagRhanirmmANakarmmasu prAvarttanta,
Hasonlóképpen, ahogy Lót napjaiban is volt: ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek,
29 kintu yadA loT sidomo nirjagAma tadA nabhasaH sagandhakAgnivRSTi rbhUtvA sarvvaM vyanAzayat
de azon a napon, amikor Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.
30 tadvan mAnavaputraprakAzadinepi bhaviSyati|
Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
31 tadA yadi kazcid gRhopari tiSThati tarhi sa gRhamadhyAt kimapi dravyamAnetum avaruhya naitu; yazca kSetre tiSThati sopi vyAghuTya nAyAtu|
Azon a napon, aki a háztetőn lesz, holmija pedig a házban, ne menjen le, hogy elvigye. És aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza.
32 loTaH patnIM smarata|
Emlékezzetek Lót feleségére!
33 yaH prANAn rakSituM ceSTiSyate sa prANAn hArayiSyati yastu prANAn hArayiSyati saeva prANAn rakSiSyati|
Aki meg akarja tartani életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt.
34 yuSmAnahaM vacmi tasyAM rAtrau zayyaikagatayo rlokayoreko dhAriSyate parastyakSyate|
Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
35 striyau yugapat peSaNIM vyAvarttayiSyatastayorekA dhAriSyate parAtyakSyate|
Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
36 puruSau kSetre sthAsyatastayoreko dhAriSyate parastyakSyate|
Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.“
37 tadA te papracchuH, he prabho kutretthaM bhaviSyati? tataH sa uvAca, yatra zavastiSThati tatra gRdhrA milanti|
Azok ezt mondták neki: „Hol, Urunk?“Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.“
