preritAH 4
1 yasmin samaye pitarayohanau lokAn upadizatastasmin samaye yAjakA mandirasya senApatayaH sidUkIgaNazca
Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduczeusok,
2 tayor upadezakaraNe khrISTasyotthAnam upalakSya sarvveSAM mRtAnAm utthAnaprastAve ca vyagrAH santastAvupAgaman|
Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást;
3 tau dhRtvA dinAvasAnakAraNAt paradinaparyyanantaM ruddhvA sthApitavantaH|
És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala.
4 tathApi ye lokAstayorupadezam azRNvan teSAM prAyeNa paJcasahasrANi janA vyazvasan|
Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.
5 pare'hani adhipatayaH prAcInA adhyApakAzca hAnananAmA mahAyAjakaH
Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.
6 kiyaphA yohan sikandara ityAdayo mahAyAjakasya jJAtayaH sarvve yirUzAlamnagare militAH|
És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.
7 anantaraM preritau madhye sthApayitvApRcchan yuvAM kayA zaktayA vA kena nAmnA karmmANyetAni kuruthaH?
És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
8 tadA pitaraH pavitreNAtmanA paripUrNaH san pratyavAdIt, he lokAnAm adhipatigaNa he isrAyelIyaprAcInAH,
Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!
9 etasya durbbalamAnuSasya hitaM yat karmmAkriyata, arthAt, sa yena prakAreNa svasthobhavat tacced adyAvAM pRcchatha,
Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:
10 tarhi sarvva isrAyelIyalokA yUyaM jAnIta nAsaratIyo yo yIzukhrISTaH kruze yuSmAbhiravidhyata yazcezvareNa zmazAnAd utthApitaH, tasya nAmnA janoyaM svasthaH san yuSmAkaM sammukhe prottiSThati|
Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.
11 nicetRbhi ryuSmAbhirayaM yaH prastaro'vajJAto'bhavat sa pradhAnakoNasya prastaro'bhavat|
Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.
12 tadbhinnAdaparAt kasmAdapi paritrANaM bhavituM na zaknoti, yena trANaM prApyeta bhUmaNDalasyalokAnAM madhye tAdRzaM kimapi nAma nAsti|
És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
13 tadA pitarayohanoretAdRzIm akSebhatAM dRSTvA tAvavidvAMsau nIcalokAviti buddhvA Azcaryyam amanyanta tau ca yIzoH saGginau jAtAviti jJAtum azaknuvan|
Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.
14 kintu tAbhyAM sArddhaM taM svasthamAnuSaM tiSThantaM dRSTvA te kAmapyaparAm ApattiM karttaM nAzaknun|
Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.
15 tadA te sabhAtaH sthAnAntaraM gantuM tAn AjJApya svayaM parasparam iti mantraNAmakurvvan
Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:
16 tau mAnavau prati kiM karttavyaM? tAvekaM prasiddham AzcaryyaM karmma kRtavantau tad yirUzAlamnivAsinAM sarvveSAM lokAnAM samIpe prAkAzata tacca vayamapahnotuM na zaknumaH|
Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.
17 kintu lokAnAM madhyam etad yathA na vyApnoti tadarthaM tau bhayaM pradarzya tena nAmnA kamapi manuSyaM nopadizatam iti dRDhaM niSedhAmaH|
De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.
18 tataste preritAvAhUya etadAjJApayan itaH paraM yIzo rnAmnA kadApi kAmapi kathAM mA kathayataM kimapi nopadizaJca|
Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.
19 tataH pitarayohanau pratyavadatAm IzvarasyAjJAgrahaNaM vA yuSmAkam AjJAgrahaNam etayo rmadhye Izvarasya gocare kiM vihitaM? yUyaM tasya vivecanAM kuruta|
Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!
20 vayaM yad apazyAma yadazRNuma ca tanna pracArayiSyAma etat kadApi bhavituM na zaknoti|
Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
21 yadaghaTata tad dRSTA sarvve lokA Izvarasya guNAn anvavadan tasmAt lokabhayAt tau daNDayituM kamapyupAyaM na prApya te punarapi tarjayitvA tAvatyajan|
Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt.
22 yasya mAnuSasyaitat svAsthyakaraNam AzcaryyaM karmmAkriyata tasya vayazcatvAriMzadvatsarA vyatItAH|
Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.
23 tataH paraM tau visRSTau santau svasaGginAM sannidhiM gatvA pradhAnayAjakaiH prAcInalokaizca proktAH sarvvAH kathA jJApitavantau|
Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik.
24 tacchrutvA sarvva ekacittIbhUya Izvaramuddizya proccairetat prArthayanta, he prabho gagaNapRthivIpayodhInAM teSu ca yadyad Aste teSAM sraSTezvarastvaM|
Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.
25 tvaM nijasevakena dAyUdA vAkyamidam uvacitha, manuSyA anyadezIyAH kurvvanti kalahaM kutaH| lokAH sarvve kimarthaM vA cintAM kurvvanti niSphalAM|
Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?
26 paramezasya tenaivAbhiSiktasya janasya ca| viruddhamabhitiSThanti pRthivyAH patayaH kutaH||
Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27 phalatastava hastena mantraNayA ca pUrvva yadyat sthirIkRtaM tad yathA siddhaM bhavati tadarthaM tvaM yam athiSiktavAn sa eva pavitro yIzustasya prAtikUlyena herod pantIyapIlAto
Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,
28 'nyadezIyalokA isrAyellokAzca sarvva ete sabhAyAm atiSThan|
Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.
29 he paramezvara adhunA teSAM tarjanaM garjanaJca zRNu;
Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,
30 tathA svAsthyakaraNakarmmaNA tava bAhubalaprakAzapUrvvakaM tava sevakAn nirbhayena tava vAkyaM pracArayituM tava pavitraputrasya yIzo rnAmnA AzcaryyANyasambhavAni ca karmmANi karttuJcAjJApaya|
A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
31 itthaM prArthanayA yatra sthAne te sabhAyAm Asan tat sthAnaM prAkampata; tataH sarvve pavitreNAtmanA paripUrNAH santa Izvarasya kathAm akSobheNa prAcArayan|
És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.
32 aparaJca pratyayakArilokasamUhA ekamanasa ekacittIbhUya sthitAH| teSAM kepi nijasampattiM svIyAM nAjAnan kintu teSAM sarvvAH sampattyaH sAdhAraNyena sthitAH|
A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.
33 anyacca preritA mahAzaktiprakAzapUrvvakaM prabho ryIzorutthAne sAkSyam adaduH, teSu sarvveSu mahAnugraho'bhavacca|
És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.
34 teSAM madhye kasyApi dravyanyUnatA nAbhavad yatasteSAM gRhabhUmyAdyA yAH sampattaya Asan tA vikrIya
Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,
35 tanmUlyamAnIya preritAnAM caraNeSu taiH sthApitaM; tataH pratyekazaH prayojanAnusAreNa dattamabhavat|
És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.
36 vizeSataH kupropadvIpIyo yosinAmako levivaMzajAta eko jano bhUmyadhikArI, yaM preritA barNabbA arthAt sAntvanAdAyaka ityuktvA samAhUyan,
József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.
37 sa jano nijabhUmiM vikrIya tanmUlyamAnIya preritAnAM caraNeSu sthApitavAn|
Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.
