Luka 17
1 Isus u zăs alu učenici aluj: “Napadajur dă relji trăbă să vijă ali jao alu ala om pă kari vinji.
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
2 Aluj jar fi maj benji să ajvi petră dăm mlin ljigată la găt šă să să vărljaskă ăm apă, dă kit să puji pă grehur pă hej mišj.
Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
3 Fijec ăm samă! Dakă fračitu ac vitešći ămpurišešćil; atunšje dakă su ănkăji, jartăj.
Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
4 Makar să zgrešilaskă protiv dă činji šapči (7) răndur ăm una ză, dakă vinji la činji šapči (7) răndur să priznalaskă dă aje šje u făkut, jartăj.”
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
5 Apostolu u zăs alu Domnu: “Dănji maj mult ănkriđală!”
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
6 Domnu anostru u ăntors vorba: “Să vi avut ănkriđală makar aša dă mikă ka sămănca dă gorušičino zrno voj ac puće zăšji alu ljemnusta: ‘Skočići dăm vănj šă sămănăći ăm more!’, šă voj vic punji ureći.
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
7 Šjinji dăm voj zăšji alu sluga aluj, dă pă šje u lukra ăm telek ili păze pă biršj, să ac zăkă kănd vinji dăm lukru: ‘Hajd jec lok?’
Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
8 Mar ju zăšji am lok dă aje: ‘Dući šă fă šjeva dă mănkat, ščimbăc coljilje, šă ašćaptămă să mănănk šă să bjov, dă pă aje poc tu să šăs šă să mănăšj!’
Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9 Šă ar kăpăta sluga šjeva ka posebnă zaslugă dă aje dă šje u făkut? Ju gănđesk kă nu.
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
10 Šă voj isto făšjec kutotu šje am zapovjedalit, trăbă să zăšjec: ‘Noj šćenj numa obični slugur. Noj numa anj făkut lukru anostru!’”
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
11 Aša pă kalje dă Jeruzalem, Isus u mers pă kalje kari sljedile granicurlje ăntri Samarija šă Galileja.
És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
12 Are aje să tunji ăm unu dăm saturljelje šă jăl u aflat pă drik zešji (10) ominj ku gubă. Jej ur stat pă dăparči
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
13 šă ur mužjit la jăl: “O Isuse Domnu! Fijăc milă dă noj!”
És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14 Kănd u văzut pă jej, Isus u zăs: “Dušjec šă arătăcăvă la pop să vadă dakă ščec sănătoš.” Jej lur pus ureći, šă pă kalji jej ur fost čistilic.
És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
15 Atunšje unu dăm jej kănd u văzut kă u fost čistilit su ăntors ăm napoj šă dăm tot graju slavale pă Dimizov.
Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
16 Jăl u kăzut žjos pă ubrazu la pišjorilje alu Isus šă ju zahvalalit. Ali omula are Samaritanac.
És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
17 Isus u ăntribat: “Nas re zešji (10) ominj kari as re čistilic? Hunđi ăs hešćelanc novă (9) ominj?
Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
18 Nu su ăntors njime ăm napoj să đe slavalala alu Dimizov, čar strancusta?”
Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
19 Atunšje jăl u zăs: “Skolăći šă dući pă kaljec. Ănkriđala ata ću spasalit!”
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
20 Kum u fost ăntribat dă la farizeji kănd u vinji Kraljevstvo alu Dimizov, Isus u ăntors vorba: “Kraljevstvo alu Dimizov nu vinji, aša să potă ominji să promatralaskă dă pă znakovur.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21 Aša lume să nu potă să zăkă: ‘Ujtăći! Ajiše ăj.’ Ili: ‘Akulo ăj!’ Nu! Kraljevstvo alu Dimizov ăj ăntri voj!”
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
22 Jăl u zăs lu učenici aluj: “U vinji vremi kănd vic kivinji să viđec una dăm zăljiljelje kănd ju, Fišjoru Omuluj, uj vladali ka kralju, ali kivinjala avostră no fi ispunulită.
Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
23 Orikic ur zăšji: ‘Ujtăći akulo ăj! Ajišje ăj!’ Nu fužjec ăm njikere nu vă maknalec!
És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
24 Kănd ju uj vinji Fišjoru alu Omuluj, ju uj vinji ka skripala pljin dă svetlă svitlăzănt dăm unu kap dă nor păn la altu kap dă nor. Aša u fi šă ku Fišjoru Omuluj ăm zua aluj.
Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
25 Ali majnti dă aje, ju trăbujesk să patalaskă mult šă ju uj fi odbacalit dă la asta generacijă.
De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
26 Kum are ăm zăljilje kănd Noa kusta, aša u fi ăm zăljilje kănd ju Fišjoru Omuluj uj vinji.
És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27 Atunšje jej mănka šă bije, să ănsura šă să ămirita pănă ăm zuve kănd Noa u tunat ăm arkă. Šă poplava u vinjit šă u uništilit pă toc kari nas re ăm arkă.
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
28 Isto aša are ăm zăljilje kănd Lot kusta. Jej mănka šă bije, kumpăra šă vinđe, šă sămăna šă gradale.
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29 Ali pă zuva šje Lot u fužjit dăm Sodoma u kăzut fok šă sumpor dăm nor šă u uništilit pă jej toc.
De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
30 Isto aša u fi dăm turdată pă zuve kănd ju, Fišjoru alu Omuluj muj ăntoršji.
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
31 Dakă ăj ăm aje zuva omu pă krovuš dă kasa a stvarurlje aluj ăs ăm kasa, nu mergă žjos dă pă jelji să ăš je ku jăl. Isto aša dakă ăj om ăm telek, nu mergă akasă.
Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
32 Ăngănđecavă dă băšăca alu Lot šje ju su dogodulit!
Emlékezzetek Lót feleségére!
33 Šinji gođe ănšjarkă să ăš spasalaskă kustuš ala lu perđi a kari lu perđi ala u ave kust.
Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
34 Ăm aje nopći ju vă spuj ur fi doj ominj ăm ista pat šă unu dăm jej u fi lot, halalănt u fi lăsat.
Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
35 Dovă mujer una ur meljali făn, šă una u fi lotă, hajelantă u rămănje.”
Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
37 Učenici ur ăntribat pă Isus: “Hunđi u fi aje Domnu.” Jăl u odgovorulit: “Hunđi ăs ominj morc akulo u vinji lešinari.”
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
