Mateus 22
1 Então Jesus voltou a lhes falar por parábolas, dizendo:
Jézus ismét példázatokban beszélt nekik:
2 O reino dos céus é semelhante a um rei que fez uma festa de casamento para o seu filho;
„Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített.
3 e mandou a seus servos que chamassem os convidados para a festa de casamento, mas não quiseram vir.
Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.
4 Outra vez ele mandou outros servos, dizendo: “Dizei aos convidados: ‘Eis que já preparei meu jantar: meus bois e animais cevados já foram mortos, e tudo está pronto. Vinde à festa de casamento’”.
Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.
5 Porém eles não deram importância e foram embora, um ao seu campo, e outro ao seu comércio;
De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe.
6 e outros agarraram os servos dele, e os humilharam e os mataram.
A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket.
7 O rei Então enviou os seus exércitos, destruiu aqueles homicidas, e incendiou a cidade deles.
Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.
8 Em seguida, disse aos seus servos: “Certamente a festa de casamento está pronta, porém os convidados não eram dignos.
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók.
9 Ide, pois, às saídas dos caminhos, e convidai à festa de casamento tantos quantos achardes.
Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre.
10 Aqueles servos saíram pelos caminhos, e ajuntaram todos quantos acharam, tanto maus como bons; e a sala da festa de casamento se encheu de convidados.
És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
11 Mas quando o rei entrou para ver os convidados, percebeu ali um homem que não estava vestido com roupa adequada para a festa de casamento.
Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája,
12 Então lhe perguntou: “Amigo, como entraste aqui sem ter roupa para a festa?” E ele emudeceu.
és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13 Então o rei disse aos servos: “Amarrai-o nos pés e nas mãos, e lançai-o nas trevas de fora. Ali haverá pranto e o ranger de dentes”.
Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
14 Pois muitos são chamados, porém poucos escolhidos.
Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
15 Então os fariseus foram embora, e se reuniram para tramar como o apanhariam em cilada por algo que dissesse.
Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe.
16 Depois lhe enviaram seus discípulos, juntamente com os apoiadores de Herodes, e perguntaram: Mestre, bem sabemos que tu és verdadeiro, e que com verdade ensinas o caminho de Deus, e que não te importas com a opinião de ninguém, porque não dás atenção à aparência humana.
Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel.
17 Dize-nos, pois, o que te parece: é lícito dar tributo a César, ou não?
Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
18 Mas Jesus, entendendo a sua malícia, disse: Por que me tentais, hipócritas?
Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók?
19 Mostrai-me a moeda do tributo. E eles lhe trouxeram um denário.
Mutassátok nekem az adópénzt.“Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20 E ele lhes perguntou: De quem é esta imagem, e a inscrição?
Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“
21 Eles responderam: De César. Então ele lhes disse: Dai, pois, a César o que é de César, e a Deus o que é de Deus.
Azt felelték neki: „A császáré.“Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
22 Quando ouviram isso, eles ficaram admirados; então o deixaram e se retiraram.
Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
23 Naquele mesmo dia chegaram a ele os saduceus, que dizem não haver ressurreição, e perguntaram-lhe,
Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt:
24 dizendo: Mestre, Moisés disse: Se um homem morrer sem ter filhos, seu irmão se casará com sua mulher, e gerará descendência ao seu irmão.
„Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
25 Ora, havia entre nós sete irmãos. O primeiro se casou, e depois morreu; e sem ter tido filhos, deixou sua mulher ao seu irmão.
Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.
26 E da mesma maneira também foi com o segundo, o terceiro, até os sete.
Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig.
27 Por último, depois de todos, a mulher morreu.
Legutoljára pedig az asszony is meghalt.
28 Assim, na ressurreição, a mulher será de qual dos sete? Pois todos a tiveram.
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“
29 Jesus, porém, lhes respondeu: Errais, por não conhecerdes as Escrituras, nem o poder de Deus.
Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30 Porque na ressurreição, nem se tomam, nem se dão em casamento; mas são como os anjos no céu.
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31 E sobre a ressurreição dos mortos, não lestes o que Deus vos falou:
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt:
32 Eu sou o Deus de Abraão, o Deus de Isaque, e o Deus de Jacó? Deus não é dos mortos, mas sim dos vivos!
»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“
33 Quando as multidões ouviram [isto], ficaram admiradas de sua doutrina.
És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.
34 E os fariseus, ao ouvirem que ele havia feito os saduceus se calarem, reuniram-se.
A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek,
35 E um deles, especialista da Lei, tentando-o, perguntou-lhe:
és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse:
36 Mestre, qual é o grande mandamento na Lei?
„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“
37 E [Jesus] lhe respondeu: Amarás ao Senhor teu Deus com todo o teu coração, com toda a tua alma, e com todo o teu entendimento:
Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.«
38 este é o grande e primeiro mandamento.
Ez az első és nagy parancsolat.
39 O segundo, semelhante a este, [é]: Amarás o teu próximo como a ti mesmo.
A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«
40 Destes dois mandamentos dependem toda a Lei e os Profetas.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“
41 E, estando os fariseus reunidos, Jesus lhes perguntou,
Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus:
42 dizendo: Que pensais vós acerca do Cristo? De quem ele é filho? Eles lhe responderam: De Davi.
„Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“Ezt mondták neki: „A Dávidé.“
43 [Jesus] lhes disse: Como, pois, Davi, em espírito, o chama Senhor, dizendo:
Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:
44 Disse o Senhor a meu Senhor: “Senta-te à minha direita, até que eu ponha os teus inimigos debaixo de teus pés”.
»Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.«
45 Ora, se Davi o chama Senhor, como é seu filho?
Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“
46 E ninguém podia lhe responder palavra; nem ninguém ousou desde aquele dia a mais lhe perguntar.
És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.
